Nosztalgiavonatozás Székesfehérvártól Lovasberényig

Székesfehérvár - Nosztalgiavonatozást szerveztek maguknak a vasútbarátok Székesfehérvártól Lovasberényig, az éppen harminc esztendeje megszüntetett személyszállító vicinális vonalán. Olyan fiatalok lelkesedtek leginkább, akik még nem is éltek akkor.

Zsohár Melinda

Ez volt az egész utazásban a legmeghatóbb! Amint elindult a vonat a székesfehérvári vasútállomásról, s azt hittük, idősebbek, hogy a szívünk majdnem megszakad, ám az ifjak élvezték a kirándulást és ezerszer kattantak a fényképezőgépek. Az összekapcsolt Szergej és Dacia mozdonyok után három személykocsit akasztottak, s precíz, hivatalos menetrend alapján adott engedélyt az állomás az indulásra április 18-án, 9 óra 45 perckor. Végig az út mentén fényképezőgépekkel álltak rajtra készen a vasútrajongók, akik persze autókkal előztek, hogy pont akkor és pont jó helyen legyenek, amikor elhúz a szerelvény.

A Székesfehérvár-Bicske közötti vaspályát 1898. november 23-án avatták fel, s néhány dolog miatt sokkal nevezetesebb lett, mint azt a vasútnál betöltött szerepe indokolta. Ezen utazott az Alcsúton kastélyt és parkot épített Habsburg család több generációja, így József nádor is, akinek királyi várót tartottak fenn az Alcsút-Felcsút közös állomásának az egyik legszebb típusában. Az alig 50 kilométeres szakasz igen szép tájon vezet át, s 1980 körül is olyan archaikus vasúti elemeket, építményeket őrzött meg, amelyek miatt a mai lepusztultságában is villámgyorsan megtöltenek a rajongók egy utazásra legalább három vasúti kocsit!

A masiniszta, Szegedi András is jókedvűen ül vezetői helyére, a vonatvezető, Kónya Győző pedig kétszeresen is hazatér ezzel az úttal. A pákozdi születésű férfi két éve költözött be családjával a lovasberényi felvételi épületbe, azaz az állomásba, s a megvásárlás végső fázisánál tartanak. Felesége, Orsika kávéval várja urát a kirándulás végén, ami kijár majd Presinszky Mihály vezető jegyvizsgálónak is. A nosztalgiaút szervezője, a fiatal Barta Endre még mindenki lelkére köti, hogy a fotózás miatt gyűlt össze leginkább a csapat, rájuk legyenek tekintettel leginkább. S lőn. A 20-30 kilométeres sebességhatáron belül maradva lassítunk, dudálunk az átkelőhelyeken, a bozótosban, a fák között, a pákozdi víztározónál, a római gátnál, s mindenütt egy-három-öt fotós helyezkedik a lehető legkedvezőbb pozitúrába és kattint. A tényleges mozdony, az 1960-ban gyártott 62-224-es Szergej húzza szerelvényt, a román Dacia kissé rozsdás, s csupán „flancnak” van, nem dolgozik, szerepel. A kézisorompókat le kellene engedni, de nem kockáztatják meg, személyesen fedezik le az átjárót, kétoldalt megálljt intenek az autósoknak. Valahogy megélénkül a vidék, mindenki nevet, integetnek a masinisztának, a vonatozóknak. Lovasok, motorosok, gyors autók sofőrjei ábrándoznak el néhány percre, míg dudál a vonat, s elcammog előttük a szikrázó napsütésben az oldtimernek számító monstrum.

- Ez a múlt, múzeum - szögezi le az egyik utas, Makai Tamás informatika tanár Budapestről. Luca lányával kirándul, otthon vasútmodellezik, örök szerelme a vasút, de a földön jár. _ Ez a vonal soha nem töltött be fontos szerepet a tényleges közlekedésben, s noha minden régi szárnyért vérzik a szívem, tudomásul kell venni, hogy a napi használatra nem tarthatók meg az ilyen és hasonló vonalak.

A kocsikban azonban fiatalok ülnek, s nem is leplezik szenvedélyüket. _ Hogy mi a jó ebben? Minden! A gyermekkorunk, talán fel sem nőttünk, az utazás, s az, hogy masina van benne! _ derül magán is a 23 éves Takács Bence, aki fizikatanár lesz. Mizsér Bence, Varga Mátyás a fővárosból, Garamvölgyi Ádám Esztergomból érkezett. Éppen nagykorúak , internetről ismerik egymást, a vasútvonalakat, az állomásokat, s a szerveződő utakat. Írogatnak útjaikról, az állomásokról, erről az ellentmondásos képződményről, a vasútról, ami egyszerre múlt és jelen, haladás és toporgás, állam az államban. Hátizsákot kanyarítanak a hátukra, s mennek. A csinos, jólöltözött, ahogy mondani szokták „menő csávó” Pintér Tamás idén érettségizik. A kérdésre, hogy mi leszel, magától értetődően vágja rá: mozdonyvezető! Csak most éppen létszámstop van. Nem baj, kivárja, míg feloldják. A 30 éves szombathelyi Antal Zoltán hétköznap kalauz, amúgy pedig vasútbolond. A magyar vasút a gyöngéje, Nagy-Magyarországé persze, amibe éppúgy belebarmolt Trianon, mint mindenbe. Az elmúlt hétvégén Záhonyban járt, most Lovasberénybe igyekszik, de 800 kilométer is utazott már egyszerre csak azért, hogy vonatozzon valami kicsi, bezárt szárnyon.

Lovasberény célállomás előtt Barta Endrén parányit mosolyognak a hivatásos vasutasok, midőn reklamálja a menetrend alapján a késést. De igaz, ami igaz. Az úton sajnálkozunk a lebontott csalai állomáson, ahol égig ér egy gesztenyefa, s minden pusztulást cáfolván virágzik egy öreg almafa. Kisfalud előtt egy férfi integet az ott felépített bungalójából, s ilyen szakkifejezések röpködnek, mint siklasztó saru, meg berendezés-főkulcs.

S Berénynél derül ki egyértelműen, hogy mi is az a rajongás. Az utasok leugrálnak a kocsikról, fiatalok, csupa fiatalok, néhány nagymama és nagypapa az unokáival, s kisgyermekes családok. Olyan vidámak, mintha az Orient Expresszel érkeztek volna Bécsbe. Pedig gazban áll a pálya mente, sok a kiszáradt fa, lepusztult az állomás környéke, s a régi szép épület külsejét is durván leegyszerűsítették egy renováláskor. Kicserélték az ideillő ablakokat, rácsok vannak az ajtókon, a vakolatdíszek eltűntek. Bent Győző felesége, Orsika mutatja a megmaradt szép falépcsőt, s a tágas lakást, amit szeretnek. Kis motoros hajtánnyal várják a vasutasok engedélyét a vasútbarátok, akik egyébként tisztogatják az elhagyott pályarészeket, ismerik őket errefelé. Gróf György, Tóth Csaba és a Hentes becenévre hallgató, Fejér megyei illetőségű fiatalember ingyen, ajándékképpen utaztatják a gyerekeket, s felnőtteket, míg az emelőkosárból is rendületlenül fotóznak a többiek. A gépeket, eseményeket, helyszínt, a valaha volt monarchia-béli vasútból megmaradt romokat, emlékeket. A megunhatatlan vonatot. Ebbe az egészbe még mindig képesek belelátni azt is, ami már nincs. De szerintük lehetne.

Képgaléria itt!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!