Borba fulladt...

Csákberény - Ha valaki netán arra lenne kíváncsi, mi kell egy kellemes bornaphoz, a csákberényi szőlősgazdákhoz irányítanám a receptért, ők ugyanis tudják, milyen fortélyokat érdemes alkalmazni és felvonultatni a cél érdekében.

Pál Szabina

A borúton haladva őszi tájkép alapozza meg a hangulatot, a természet barnás, sárgás ecsetvonásokkal dolgozik, hatalmas vadgesztenyefák állnak sorfalat, s a hatás kedvéért gesztenyeszőnyeget terítenek az árokpartra. A pincészetek gombamód szóródtak az út mentén, a látogató menthetetlen kényszert érez, hogy azonnal letelepedjen a lugas mellé, élvezze, amint a lenyugvó nap sugarai a bőrét nyaldossák, s ott is maradjon egy darabig, mondjuk az örökkévalóságig, bármit is jelentsen az. A giccsbe hajlás ez alkalommal alanyi jogon járt. Az örökkévalóság tán bajos kissé, így ha ennyi időre nem is, egy röpke borkóstolásra mindenesetre betérünk Belecz József pincészetébe, ahol a faszerkezetes teraszról szőlőfürtök csüngnek, a sarokban serlegek sora jelzi, hogy a pincében díjnyertes borok rejtőznek a hordókban. A nemes nedű mellett a tányérokba pörkölt formátumú szarvas kerül, a placcon a környékbeli borrendek színe-java váltja egymást.
Néhány szőlősorral odébb szintén szíves invitálásban van részünk, Sáfrán András kalauzolása mellett merülhetünk el a nívós borok kóstolgatásában. Az udvar alaposan benépesül, a vendégekre a bográcsokban rotyogó ételek is inspirálóan hatnak. Bár népszámlálásra nem vállalkozunk, intő jel lehet, hogy az illetékesek megsúgják, a kétszáz darabos műanyag tányérszettet nagyon hamar újabbakkal kellett bővíteni. A pacalnak persze mi sem vagyunk ádáz ellenségei, a kóstoló után már nem kétséges, miért a vendégek töretlen lelkesedése. A házigazda a jóféle borokkal sem spórol, mint ahogyan a jókedv sem marad az udvaron kívül. Ha a borút színpadán korábban néptáncot ropó Alba Regia táncegyüttest dalolás közben is látni szeretnénk, akkor csak a hangot kell követni, s hamarosan az egyik asztalnál révbe érhetünk. Bátran nyugtázhatjuk, vannak (méghozzá számosan), akik minden valamirevaló népdalt szövegileg és dallamilag is összeszokottan prezentálnak, és ehhez közönség és színpad sem kell, elég a spontán jókedv és önmaguk szórakoztatása.
Megjegyzem, korábban a színpadon is otthon érezték magukat, a legifjabb táncosoktól az idősebbekig mindenkit tapssal köszöntött a bornap közönsége, s a lelkes fogadtatásból a szomszédos települések néptáncosainak is kijutott.
Aki besavanyodott arcokat, ellenséges pillantásokat akart volna látni ezen a napon, az garantáltan rossz helyre jött, ismeretlenek emelték poharukat az asztalszomszéd egészségére, és mindenkinek akadt egy jó szava a másik számára.
A mulatság „díszleteként” pedig mindvégig a Vértes vonulata magasodott a háttérben, méltóságteljesen és lenyűgözően. A nem mindennapi látványt a városlakó igyekezett jól elraktározni a vizuálisan ínségesebb panelbéli napokra…

A bornapról képek itt!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!