10 éves és már motoros tehetség - Bálint Fehérvár Talmácsija lenne

Nem könnyű, de képzeljék el: a srác még csak 10 éves, de már különböző serlegek lepik el a szobáját. Győztesek, dobogósok egyaránt. Nagy dolog, mondhatják, a korosztályos versenyeken ha valaki jó, arathat. Na jó, de ha ez a 10 éves fiú a motoros sportban jeleskedik, az más. Ugye, ez így már kissé furcsa...
 Pedig Kovács Bálint birtokában van minden olyan tudásnak, amit egy jó motoros esetében szükséges. Bár  a  gyerek még aligha szokhatott hozzá, hogy médiaszereplő legyen. Kezdetben a motorokról, a technikákról beszélgettünk, de amikor meghallotta az első kérdést, akkor azonnal leblokkolt, csak nézett a nagybátyjára, Szelner Jánosra,  aki a mentora is egyben. Később oldódott, eleinte a nagybácsival együtt válaszolgattak, aztán Bálint megtalálta a szavakat...
- A nagybátyámnak köszönhetek mindent, és persze ő is motorozik. Négy és fél évesen kaptam tőle egy saját járgányt - mondta.
Ekkor a nagybácsi vette át a szót egy időre.
- Nem volt korai a kezdés, még ha sokan annak is tartják. Mert ha egy gyerek kerékpáron már tud közlekedni, akkor könnyen válthat motorra. Yamaha tanuló motort kapott tőlem, amivel gyorsan elsajátította, amit kellt. Folyamatosan fejlesztettük a képességeit, s idén jött el a pillanat, amikor látványosan javultak az általa megtett köridők.
 - Másabb azért ám motorozni, mint biciklizni. A kanyarodás a lényeg, az esés egyáltalán nem zavar, jó védőruhám van. Idén tényleg minden összejött, hiszen a záró forduló előtt - amely szeptember 17-18-án lesz Balassagyarmaton - vezetem a kupasorozatot. Az a célom, hogy elnyerjem a kupát, és odatehessem a többi közé. Hogy hol volt Székesfehérvártól a legtávolabbi helyszín, ahol versenyeztem? Máriapócson - így a gyerek.
 Na és persze arra is kíváncsi voltam, milyen kiemelkedő eredményei voltak eddig Bálintnak?
 - Idén lesz a legnagyobb sikerem, ha győzök a kupasorozaton, amely a Magyar Motorszerelő Iskola által több kategóriában kiírt verseny. Sajnos - mint hallottam - itthon több éve nem írnak ki korosztályos bajnokságot, így klubversenyeken és meghívásos viadalokon vehettem részt. A legjobb évem 2008 volt, akkor 11 versenyen indultam, és nyolcat meg is nyertem.

 A felvetésre, miszerint most már bizonyára mindig győzni akar, Bálintnak még jobban csillogott a szeme, és bizony sűrűn bólogatott.
 - Hát persze! Hogy hallottam-e Talmácsi Gáborról? Természetesen. Remélem, én leszek Székesfehérvár Talmácsija. Ne is tessék kérdezni, hogy ha majd felnőtt leszek, akkor is indulok, vagy sem motorversenyeken? Mert ez nyilvánvaló: igen!
 A nagybácsinak szegeztem a kérdést: gyerekekkel foglalkozik, és tapasztalatai alapján mikortól lehet, érdemes, kell foglalkozni a kicsikkel, mikortól lehet a motorozáshoz szoktatni őket? Mert akármekkora is az a jármű, a technikai sportok igencsak veszélyesek az apróságok számára.
- A gyerekek tanulékonyak ezen a téren is. A megfelelő védőfelszerelés, pálya és oktatás esetén hamar el lehet kezdeni tanítani őket. Jó, ha többen vannak együtt, mert egymástól sokat tanulnak. A pályán kívül nagyon gyerekek, de a pályán hamar apró felnőttekké válnak. Komolyan veszik a gép kezelésétől kezdve az összes lényeges tudnivalót. Még egy fontos dolog: ebben a korban a kicsik rendkívül sportszerűek, figyelnek egymásra, nincsenek balesetek, a legtöbb bukás elcsúszásból adódik. Bálintnak is idén, a Kakucson megrendezett fordulóban volt a legrizikósabb pillanata. A vezető pozícióból rajtolt, de visszaesett a 8. helyre, aztán a 10. körben élre állt, és nyert, akkora lendülettel ment, hogy állva kellett fékeznie a célegyenesben, olyan gyors volt. Hiába, nyerni akart.