Alexa Ákos ifjúságsegítőként is dolgozott, most eltüntet, felgyújt, elbűvöl

Alex, a mágus egyik legsikeresebb száma az, amikor a leánybúcsún levarázsolja a melltartót. Ez persze csak trükk, de mindenki azonnal a kebléhez kapja a kezét. Ha ez sem elég, eltüntet vagy felgyújt bármit. Ennek munkahelyén, egy raktárban – mert a bűvészeknek vidéken főállású munkahely is kell – nem feltétlenül örülnének, igaz, ott nem is csillogtatja tudását.

Ha Ákost ettől függetlenül is sokan ismerik, az nem véletlen. A Vörösmarty Színház nagy visszhangot kiváltó plakátjain őt tartja a tenyerén Závodszky Noémi színésznő.

Bár állandó fellépője gyerektáboroknak, falunapoknak, és a lufihajtogatásnak is a mestere, le kell szögezni, nem afféle zenebohóc ő. A fiatalokkal való kapcsolata ennél sokkal régebbi. Eredeti végzettsége ugyanis ifjúságsegítő – igaz, ebben a szakmában, sok kollégájához hasonlóan, nem sikerült elhelyezkednie. A bűvészet „karjaiba” minden bizonnyal gyerekkori emlékei lökték. Édesapja egyik barátja rendszeresen „fellépett” náluk a családi ünnepségeken – talán hatéves lehetett, amikor először látott eltűnni valamit.

Bűvészkarrierje is éppen hatéves most. Le kell szögezni: eltűnni már most is jól tud. Mikor közel három hét egyeztetés után végre sikerül összefutni vele, rögtön hatalmas kártyákat varázsol elő. Ahogy „kavarja”, senki nem hiheti, hogy lehet ellenfele az „itt a piros, hol a piros” játékban – tíz perc alatt egy esetben sem sikerült eltalálni, hogy hova lett az a kártya, amit az előbb világosan láttunk.

Különösen nagy szó ez azért, mert a mesterségbeli tudást autodidaktaként szerezte meg. Ebben, mondjuk, hasonlít a másik nagy magyar bűvészhez, Houdinihez, aki szintén nem járt bűvésziskolába.

A kérdésre, hogy mi a legnagyobb trükk, egyszerű a válasza. A rengeteg gyakorlás! Most a munka mellett van is erre ideje, mert egyéb színpadi fellépései megfogyatkoztak – az egyéb alatt egy másik régi szerelmet, az éneklést kell érteni. Alex, a mágus ugyanis pár éve még rendszeresen lépett fel Gerner Csabával, aki 2009-ben kapta meg a Vörösmarty Színház társulata által titkos szavazáson odaítélt Vörösmarty Gyűrűt, és Várfi Sándorral, a fehérvári színház volt vezető színészével a Varázslat–Zene–Kabaré című műsorban.

Ákos évek óta keresi a helyi bűvészeket – többnyire tudnak egymásról, de nem nagyon sikerült még összejönniük. Nagy terve, hogy egyszer egy fehérvári bűvésztalálkozót is tető alá hozzon, ehhez azonban eddig csak ígéreteket sikerült begyűjtenie. Az ígérők azonban eddig mind eltűntek – azt, hogy hogyan, nem tudja. Ezt a csíziót – pedig szinte mindegyiket ismeri –, még neki sem sikerült megfejtenie.

– Pedig milyen jó eszköz lehetne az iskolai nevelésben az illuzionisták eszköztára! – mereng el.

Ha már trükköknél tartunk, azt is elárulja: persze, hogy nem az anyós melltartóját varázsolja le, s rögtön mutat is párat egy belvárosi teraszon – nem melltartót, trükköt! Fővesztés terhe mellett, és mivel a fenének sincs kedve egyszer egy bűvészládában szétfűrészelve ébredni, e titkokat most nem is oszthatjuk meg önökkel.

– Akármerre járok, azt tapasztalom, hogy a gyermek a leghálásabb közönség – mondja, de nincs veszve semmi, hiszen egy kis fortéllyal a felnőttekből is elő lehet varázsolni a lelkes nebulót. Pár kellék és jó ötlet szükséges csak hozzá. Előbbit bárki megvásárolhatja, az utóbbi viszont nehezebb „ügy”. A felnőtt eleve bizalmatlan, de ahhoz sem kell sok, hogy a szülőknek is leessen az álla – elég, ha a virágból vagy a tárcából pénz helyett lángok ugranak elő.