A durvasághoz nem kellenek szavak

Érdekesnek ígérkezett A törzs című ukrán film, hiszen a több mint kétórás időtartama alatt egyetlen szó sem hangzik el. Sajátos némafilmről van szó, a szereplők végig jelnyelven kommunikálnak egymással. Dialógusaikat így csupán az értheti, aki ismeri ezt a nyelvet, illetve annak ukrán változatát, hiszen az interneten olvasható információk szerint a rendező direkt nem a nemzetközi jelnyelvet választotta.

Miroszlav Szlabospickij iskolásként állítólag közelről szemlélhette a siket gyerekek hétköznapjait, rendezőként pedig úgy gondolta: első nagyjátékfilmjében azt próbálja megmutatni, hogyan lehet szavak nélkül kifejezni az érzelmeket, gondolatokat.

A filmet nézve valóban úgy érezhetjük: nincs szükség a fülünkkel hallható szavakra. S az előzetes félelem is eloszlik attól, hogy nem értjük majd, amit látunk, vagy esetleg unalmas lesz ez a különös alkotás. Ez utóbbi egyáltalán nem mondható el róla. Az első perctől érdekes az a világ, amelybe nem siket emberként betekintést nyerhetünk. Persze, nem átlagos helyzetről, történésekről van szó, mert A törzs egy iskola, egy kollégium falai között játszódik, és az ottani durva, már-már maffiaszerűen működő banda hétköznapjait ábrázolja.

A főszereplő fiú frissen kerül be az iskolába, majd a csapatba is, és kénytelen alkalmazkodni a szabályokhoz. A srácok verekednek, lopnak, rabolnak, és a kollégiumban lakó két lányt futtatják, hogy pénzt szerezzenek s túléljék a kemény ukrán hétköznapokat. A két hölgyet sem kell félteni azonban, ők a napi megélhetés mellett a jövőbeli karrier, olaszországi munka miatt vállalják, hogy rendszeresen kijárnak a kamionsorra árulni a testüket.

A filmben lesz aztán szerelem, illetve annak valami furcsa, hideg, elidegenedett formája, mert e környezetben nincs is nagyon esély másra. S lesz gyűlölet is, véres bosszúállással, szavak nélkül is érthető cselekedetekkel, testbeszéddel közvetítve.

Nagyon szomorú, megdöbbentő, mégis fontos film lehet A törzs, mert egy, az átlagember számára zárt világot mutat meg. Amelyben ezúttal a halló, beszélni tudó ember érezheti magát némileg kívülállónak.