Bulivan

2015.07.30. 17:17

FEZEN: metál cunami, és a kemény rock zuhataga

Székesfehérvár - A FEZEN első napja ütősre sikeredett. Szupersztárok voltak a nagy és a kis színpadokon, produkciójukat tömegek tapsolták.

Silye Sándor

A Tele Élettel Színpad előtt már délután melegítettek a fesztiválozók, miközben sűrű volt az átjárás a camping és a színpadok között. A nagyszínpad előtt türelmesen üldögéltek, feküdtek, beszélgettek, jöttek, mentek, beszélgettek a fekete pólókba, vagy bőrcuccokba öltözött rövid, vagy hátig érő hajúak. Az egyik sátor előtt inkább a 60, mintsem a 30 felé közeledők ültek, söröztek, beszélgettek az asztalnál. Egyikük – Tibor Győrből – pólóján a Judas Priest felirat díszelgett. Mondtam neki a Judas maga a metál, de mi az ő számára a metál? A mellette űlő metal Lady sietve közölte, a metál nem más, mint Ozzy. Rövid vita után Tibor is szóhoz jutott.

A Judas Priest bizonyította: a heavy metal zene az ők maguk
Fotó: Koppán Viktor

- Kezdetben vala a Deep Purple, a Black Sabbath és a Led Zeppelin. Utána az Iron Maiden hozott egy kis színt a zene, a rock világába. A Judas Priest úgy került a képbe, hogy sokszor hallgattam, de még soha nem láttam élőben őket. Azért jöttünk, hogy végre e hiányt pótoljuk, és eredetiben láthassam, hallhassam az ősi metál zenét - közölte.

A sátortól megszabadított második számú színpadon a The Biebers nyomta ezerrel. A Puskások csapatában Peti és Dani igyekezett zenéjével fülbe mászni. Három ifjú sétált arra, az egyik csalódottan mondta, „Jé, ez nem a Welhello!”. Ez még nem, ez még zene. A Welhellóval sem volt semmi baj, legalábbis a zenei alapokkal. De akik direkt ide jöttek, direkt miattuk, azok direkt szerették őket. A színpad körül tele élettel a tér, elől ifjak rázták, hátrébb , a körön kívül fekete szerelésben figyelték a rockerek, hogy ezek meg mit figyelnek. (Zenei) világok találkozása Később, amikor már Gus G., az emlegetett Ozzy Osborne gitárosa keltett figyelmet fürge ujjaival a nagyszínpadon hard rocknál keményebb, a metálnál lágyabb muzsikájával Gus G., az említett Ozzy Osborne hajdani gitárosa pörgette fürge ujjait amott, újra átsétáltam a kisebbik nagy színpadhoz, ahol a Halott Pénz készült, hogy elkezdjék. Amott régi ismerős, Attila, szerelése jelzi, nem a rap híve, nem úgy helyes kislánya, Dóra. Mondtam a lánynak, hogy számára  a Halott Pénz aligha halott pénz

- Nem, egyáltalán nem. Nagyon várjuk már, mert ők az egyik kedvencünk, ha tehetjük, elmegyünk a koncertjeikre – lelkesedett, de apuka is mondta a magáét. - A gyerekek maradnak itt, én meg megyek a „szomszédba”, mert nekem a Judas Priest a fontos.

Disztl Péter is előkerült, naná, hogy kíváncsi voltam, hogy labdarúgókapu helyett milyen zenét véd?

- Az Edda zenéjét kedvelem, sajnos idén nem lesznek a FEZEN-en. Nem maradok kedvencek nélkül, szerdán a Judas Priestre figyelek, csütörtökön a Joystix és a Kiscsillag zenéjét hallgatjuk, pénteken az Ákos és a Magna Cum Laude jelenti a műsort, utóbbi a lányom kedvence, szombaton pedig egyértelmű, hogy Péterffy Bori zenéjét élvezem majd – ismertette.

Fél 8-tól felrobbant a világ, a négykamionnyi cuccból kiszabadult a hangerő, a metálzene átrobogott a téren, maga alá gyűrve mindenkit. A Black Label Society - nem a whisky, hanem az eme névre hallgató csapat - metál cunamija végigsöpört a lelkeken, átnyargalt az agyakon. A lassan kb. tízezerre dagadó népség között a metál korosztály igencsak élvezkedhetett, sok, sok tacskó harmincassal, negyvenessel kiegészülve. Nyugdíjas klubról mégsem beszélhettünk ilyen hangerő és lelkesedés láttán, hallatán. Zakk Wylde méltán nevezhető a világ egyik legjobb metál gitárosának, aki nem hitte, láthatta.

A fergeteg másfél órája után (amibe belecsöppent vagy 10 percnyi kis patakocska szolid csobbanása is ) a csapat tagjai a jól végzett  munka örömével megölelték egymást, meghajoltak, és vártuk a nap, a hét, az év fénypontját, a Judas Priest jelenését. A Balck Label a Led Zeppelin, a Judas a Black Sabbath zenéjével indított, és. És fényesen igazolták, a metál zene valóban a  Judas Priest. Elképesztően profin tették a dolgukat. Stúdió minőségben hallottuk a dalokat (igaz, ez már ezen a szinten alapkövetelmény), a fények megigéztek, miként a színpadi show-t is. Mindez nem volt öncélú, kerek egészet alkotott az egész. Fantasztikus riffek, remek csapatmunka, Rob Halford teli torka mind maga a csoda volt. Az ember néha úgy érezte, szeme kiugrik a helyéből, ellentétes irányba körbefut a fején, elcsodálkozik a hatalmas tömegen, majd végül visszatér a helyére. Volt mit nézni, hallgatni.

A nyitány után folyt. köv.!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!