Újabb kihívás: albérletvadászat - hol érdemes lakni és mennyiért?

Ezt a lakást egyértelműen azzal a szándékkal vásároltuk, hogy kiadjuk - összegzi a legfontosabbakat Nagy Attila a Szabadságharcos úti ingatlanban. Negyedik emeleti lakás, bútorok nélkül, elegánsan rendben tartva. Bérelték már főiskolás lányok, csak jót mondhat róluk: vigyáztak a környezetükre, ...nagyon jól működött ez az együttműködés, két évig laktak itt, amiben az elején megegyeztünk, azt a csajok pontosan be is tartották. Ha elromlott például a fürdőszobában egy gégecső, akkor azt ők kicserélték. Persze a szomszédokkal való kapcsolat az mindig érdekes, mert a hallgató szeretné élni a maga életét, például nem csak lábujjhegyen kíván napközben járni, ami nem is minden esetben olyan egyszerű.

"Nem kell más csak egy albérlet/, Egy kis sufni, hol elférek" - énekli a My Fair Lady című legendás musicalben Audrey Hepburn. Ha nem is nevezhető örök dilemmának, de a felsőoktatásban résztvevő hallgatóknak több szempontból sem egyszerű kérdés: kollégium vagy albérlet? Az első és legfontosabb természetesen az anyagi összevetés, miszerint a kollégium mindenképpen olcsóbb. A szülő szempontjából ez véletlenül sem mellékes. Ha tovább borzoljuk a helyzetet, felvetődik, mit akar a hallgató, vagyis a gyerek. A kollégium biztonságát (s ne feledjük: közösségét!), vagy az albérlet szabadságát. Nincs ám erre sem egyértelmű recept, hogy melyik az igazán ideális. A kolesz mellett szól nyilvánvalóan, hogy egy olyan tér, ahol a szociális körülmények biztonságával nem kell foglalkozni. Aztán bármikor be lehet a szomszéd szobába kopogtatni a hiányzó jegyzetért. Ha valaki beteg, azon itt, ebben a térben gyorsabban és (elvileg többen ) segítenek.

Az albérlet az a szabadság - de ehhez is tegyük gyorsan hozzá: csak elvileg. A hallgató a maga ura, ez igaz, de a mindennapi élet minden szempontjából magáról kell gondoskodnia. Ami jóval macerásabb, mint egy kollégiumban, de valamit mindig valamiért. Akkor ér haza, amikor akar, s nem amikor a koleszban a rigorózus portás bácsi az ajtót bezárja. Azzal találkozik a szobájában, akivel gondolja - s nem kell a koleszos szobatársaknak mozijegyet vásárolni arra a bizonyos estére.

Szülők magyarázták nekem, s ez nem is jutott volna eszembe: a tizennyolc éves gyerek, érettségi után, kikerülve a középiskolából, kikerülve a családi felügyeletből, aki eddig otthon, lényegében burokban élt, mindent megkapott, akkor most hova is engedhető? Rábízhatnak-e egy önálló (ismételten, de nem véletlenül újra említve: általuk finanszírozott) háztartást, az albérleti létet, vagy amennyiben az lehetséges, erőltessék a kollégiumot? Persze ebben sincs (mert nem is kell) egységes vélemény. Az a szülő, akinek szép kollégiumi élményei maradtak, arra esküszik. Mások lehetőséget adnának a kölyköknek: tessék, próbáljátok meg önállóan, milyen is az a helyzet, amikor már kóválygón felkelve reggelente nem tolják a begyógyulóan álmos szemek alá a családi asztalnál a tejeskávét és a piritóst.

Hirdeti a portál, 45 ezer a havi apanázs, huszonöt a rezsi. Számukra mindegy, ki veszi ki, lényeg, hogy fizessen. Öt perc a belváros, az ablakokon szúnyogháló is van. A másik ajánlat is hasonló bérleti díjról szól, de jóval olcsóbb rezsiről. Most újítják fel, elvileg bárkinek kiadják. Elsősorban két főiskolás lányt szeretnének, mert azok biztosan rendben tartják majd.

Meséli Nagy Attila, a Szabadságharcos utcában a bérlő főiskolás lányok rendet hagytak maguk után, de addig sem tapasztalt semmilyen problémát, amíg ott laktak. Természetesen a kiköltözést követően a tulajdonos mindig alakít, finomít valamit a bérleményen, de itt nem arról szólt a történet, hogy előtte keresztbe karistolták a lakást.

Nyilván a riporter most nem lopja be magát az ingatlankiadók szívébe, de a tendenciák, a hirdetésekben olvasható árak is egyértelműen közlik: miként az eladásra szánt ingatlanok, ugyanúgy az albérletek ára is csökken. Nagyképűség lenne most százalékot mondani, hogy mennyivel, mert itt is minden viszonylagos. Nagy Attila ezzel együtt azt mondja, nem száll ki ebből az üzletből, vagyis várja a bérlőket. Elképzelhető, hogy ha az ingatlanba fektetett pénzt a bankban fialtatná, akkor jobban járna. Ám neki most mégis ez a szimpatikus megoldás.

Egyébként pedig majd minden hamarosan kiderül. Mert illik tudni, hogy a kollégiumi bulik különleges hangulatát nem pótolhatja semmi. Aztán azt is illik tudni, hogy az albérleti bulik különleges hangulatát sem pótolhatja semmi - legfeljebb másnap reggel illik vinni szánom-bánom szemekkel egy tálca finom, frissen készült habos süteményt a szomszéd néninek engesztelésül...