Pályakezdők félúton

Nagyjából azonos választ kapok arra a kérdésre, amit az előttem ülő négy fiatalnak teszek fel, hogy tudniillik mi vonzotta őket a Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) Székesfehérvárra kihelyezett intézményeibe. Habár nagyrészt helybéliek, a Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karról és a Keleti Károly Gazdasági Karról eleve már a jelentkezés előtt jó véleménnyel voltak, többségüknél nem volt kérdés, hogy a műszaki pályát fogják választani.- Villamosmérnökként egy nyers, mélyebb tudást kapunk, így már a műszaki alapokkal is tisztában kell lennünk - Preszter Attila ezzel arra a különbségre is utal, ami például az informatikusok és köztük van. Nekik a hardver és a szoftver működésével egyaránt tisztában kell lenniük, ez aztán sok szempontból előnyükre lehet a későbbi munkahelyükön. Azok, akik már a képzés utolsó időszakában vannak, gyakran emlegetnek egy bizonyos kulcsszót: ez a kooperatív félév. 
A BMF lehetőséget ad arra, hogy a kötelező szakmai gyakorlat helyett a hallgatók külső munkahelyen dolgozzanak, ezekkel az intézmény szerződést is köt. Azzal mindenki tisztában van, hogy a kooperatív félév alatt be lehet járatódni egy cégnél, el lehet sajátítani a gyakorlati tudnivalókat, néhányan azonban mégsem élnek a lehetőséggel. Függ ez néha a szaktól is. Kolluti Tamás mérnök-informatikus szakos hallgató azt mondja, náluk a hallgatók közel 95 százaléka munkára jelentkezik a kooperatív félév időszakában. Ő, aki a hálózati szakirányt vette fel, egészen biztos abban, hogy a cégek még komoly telekommunikációs fejlesztés előtt állnak. A fiatal, újfajta végzettséget szerzett munkaerőt így jobbára meg is becsülik, még ha éppen gyakorlatról van is szó.A villamosmérnöki karon már többen vannak azok, akik szkeptikusan vélekednek a kooperatív félévről. Preszter Attila már csak azért sem él a lehetőséggel, mert sikerült munkát találnia, a kooperatív félév keretében pedig nemigen kereshetne többet egy minimálbér körüli összegnél. 
Nem is biztos abban, hogy egy kiválasztott cégnél el tudná sajátítani a szakmai alapokat; ahogy a beszélgetők közül többen is mondják, nem mindig egyből a tutiba dobják be őket. Andics Tibor erre csak rákontráz: szerencse is kell ahhoz, hogy a kooperatív félév alatt rugalmas munkaidőt tudjon kialakítani az ember. Ha ez nem sikerül, nincs lehetőség a nyelvtanulásra sem, ráadásul nem is egyszerű egyeztetni a cégekkel a munkavállalást. Cservencsik Sándor műszaki menedzserként némileg talán más benyomásokat szerzett, ezért is vitatja a villamosmérnökök véleményét. Szerinte vannak olyan cégek, amelyek nem a gyakorlat előtt, hanem utána alakítanak ki véleményt a hallgatóról, s adnak nekik egy vagy két félévet arra, hogy bizonyítsanak. Abban mindenki egyetért, hogy sok függ a cégek hozzáállásától, nem csak a hallgatókon múlik, hasznos lesz -e a kooperatív félév alatt eltöltött idő. Azt az állásbörzéken is tapasztalják a műszaki szakos hallgatók, szakmájuk keresettnek számít a cégeknél. A technikai fejlődés nem áll meg, tisztában voltak ezzel akkor is, amikor erre a pályára léptek. Kevesen állapodtak még meg valamilyen munkahelyen, de a többség nem is rövid távra tervez. Beszélgetésünk alatt elkerülhetetlenül szóba is kerül a külföldi munkavállalás témája. A nyelvtanulásba főleg emiatt fektetnek sokan komoly energiát; Preszter Attila is a külföldet célozza meg - ahogy mondja, inkább hosszabb, mint rövidebb időre...