Önfeláldozásban a haza ereje - átadták a pákozdi Katonai Emlékparkot

Csörögnek talpunk alatt az Isten ujjával szürkére festett faágak, miközben szótlanul a lövészárokban járunk. Lélekben keressük azt a borzongást, amit évtizedekkel korábban érezhettek a magyar katonák a háborús ég alatt a világ legerősebb szárazföldi seregének mindent maga alá tipró hengerét várva.
A Pákozd melletti Mészeg-hegyen lévő Katonai Emlékpark egy, a Nagy Háborút idéző emlékponttal, valamint egy második világháborús lövészárokrendszerrel bővült ki még  2008 novemberében.  A készítők emléket kívántak állítani a század két háborús poklában harcolóknak.
A hősiességnek.
A kitartásnak.
Az áldozatnak.

Azóta több más elemmel bővült a terület, s az ünnepélyes avatásra tegnap, a látogatóközpont átadásának apropóján került sor. A résztvevők  felelevenítették az utat, amely a megvalósításig vezetett.  Az 1951-ben emelt obeliszk és a '70-es években létesült emlékmúzeum után szentelték fel a '90-es évek elején a Don-kanyarban elesettek kápolnáját, majd a többi, hősi helytállást megörökítő emlékhelyet.
 - Messzire jutottunk az Emlékhely Bizottság 2002-es megalakulása óta - mondta Balogh Ibolya, a megyei közgyűlés elnöke. - A résztvevő önkormányzatok, állami és civil szervezetek elhatározása mint a mag, megeredt ebben a vérrel öntözött földben, azután tovább növekedett, hogy végül egy elmélkedésre szolgáló ligetté nemesedjen. Lépés követett lépést a tulajdonviszonyok 2005-ös rendezése után, majd a kezdetekkor megfogalmazott elvekhez hűen, a célok megvalósítására nyújtotta be az érdekeltek konzorciuma a pályázatot.  Végül pedig, a megye és Pákozd önkormányzata, valamint a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete megtette az utolsó, szükséges és ésszerű lépést: megalakította a Katonai Emlékpark Közhasznú Nonprofit Kft-t. Így lett mára Pákozd az a helyszín, ahol nemcsak a győzelmes vágtában lázasan lobogó zászló csapkodását idézhetjük fel, hanem a koporsókra, sírokra ráterülő fekete leplek szomorúságát is - fogalmazott Balogh Ibolya. Aki szerint az emlékpark megmutatja a hadviselés rémisztő arcát, méltó emléket állít az elesett katonáknak, és mindezekkel oktatva, nevelve, a béke felé tereli a fiatalabb nemzedéket.
- Az 1848-as csata emlékét büszkén őrzi a település - jelentette ki házigazdaként Takács János, Pákozd polgármestere. Hozzátette: a hősök azt üzenik, a haza ereje az önfeláldozásban van, majd hívta a világ minden magyarját, látogassa meg a létesítményt, s méltóan emlékezzen.

Warvasovszky Tihamér a 15 éves  Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezetének elnökeként szólt az avatáson:
-  Hinni a szabadságban, ez adott erőt egykor a küzdelemhez - mondta a megyeszékhely polgármestere. - Hitre pedig nem csupán  a harcban,  békében is szükség van. Hiszen ilyen hit kellett ahhoz, hogy megújítsuk az emlékparkot, de a mai átadás nem végállomása egy útnak, mert a munkát folytatni kell. A pákozdi Mészeg-hegy  legyen központja a fiatalság honvédelmi  oktatásának!       
Warvasovszky Tihamér ezután leszögezte: fontosnak tartja (korábban ezért az Országgyűlésben javaslattal élt), hogy az emlékpark  törvény útján  emelkedjék a Nemzeti Emlékhelyek sorába.  
Szekeres Imre honvédelmi miniszter avató beszédében hangsúlyozta: óriási jelentőségűnek tartja  egy nemzet életében, hogy teljes egyetértéssel fogadja el 1848 és 1849 napjait történelmünk fontos időszakának, s a 162 esztendős Magyar Honvédség vérzivataros születésnapjának.
- Az emlékhely a katonákról szól, de az emlékezés joga az egész magyar nemzeté - szögezte le a politikus. Aki lényegesnek ítélte, hogy a Magyar Honvédség mindig vállalta a szabadságharc történelmi örökségét.  Ezért nem csak az emlékezésnek, hanem a honvédségnek is része a Katonai Emlékpark.
A területen látható szobrok csokra 2002 szeptemberétől tizenegy szervezet összefogása nyomán valósult meg. Lényegében a honvédség történetét idézik az alakok  és  a kövek, egészen 1848-tól napjainkig. Bár  (és sajnos) akad egy olyan emlékmű, amelyen az áldozatok névsora aligha lehet teljes. A nemzetközi békefenntartásban meghaltakra emlékeznek ott, akik megtorpannak néhány pillanatra.
Csörög talpam  alatt a hirtelen visszatért tél hófoltja, miközben  a lövészárokban járok. Lélekben keresem  a borzongást, amit korábban érezhettek a magyar katonák a háborús ég alatt a sors seregeinek mindent maga alá tipró hengerét várva. Soha ne  érezze ezt már senki  magyar!