Lótartás - együtt jóban és rosszban

Pátkán Füri József tanyáján ülünk le beszélgetni. Közmegegyezés szerint amit Jóska nem tud a lovakról, azt már nem is érdemes. A háttérben már szerveződik a megyei fogathajtó verseny újabb fordulója, elegáns lipicaiakat fognak be a hámba. Említem Jóskának, hogy a megyei állategészségügyi hatóság információi szerint Fejér megyében jelenleg négyezer lovat tartanak. Csóválja a fejét, de az adat annyira nem rossz. Csak Pátkán biztos, hogy több mint száz ló él. Hozzáteszi, a múlt század elején egymillió lovat számoltak Magyarországon. Változik a világ.

A lótartás egy különleges kettősség. Ugyanúgy ad egyfajta szabadságot, miként egy nagyon konkrét felelősséget. (Kéretik a tisztelt olvasótól, hogy véletlenül se lepődjön meg, ha ebben az írásban még több alkalommal találkozik a felelősség hangsúlyozásával  a beszélgetések alapján valahol itt keresendő a lényeg.) Amit minden komoly tartó állít: nagyon át kell gondolni, hogy egy állatot - elvileg bármilyet - ki milyen célra vásárol. Ha csak a lovaknál maradunk, ez akkor sem egyszerű. Tudomásul kell venni, hogy a ló az soha nem tekinthető játékszernek, már bocsánat a hasonlatért, nem egy kutya, vagy egy macska. (A riporter, mint megrögzött kutyatulajdonos vállalja ezt a kijelentést.) Aztán azt is alaposan végig kell gondolni, hogy lovat tartani az nem egy filléres mulatság. Hobbi-tartásba vásárolt ló már néhány százezer forinttért elérhető, a versenylovak ára millióról indul. A hírlap címoldalán látható IQ nevű csődör ára közel harmincezer euró.

Nyilván morfondírozhatunk arról, hogy akkor a lótartás mennyiben státuszszimbólum, avagy sem. A szakemberek álláspontja: hiába a pénz, nagyon hasznos, ha nem lenne ez úri passzió. Sokkal hasznosabb ennél, ha a lovat a család befogadja, tényleg szereti és gondozza. Bízza a tartást szakemberre, de minden lehetséges alkalommal keresse fel, simogassa, tisztogassa, üljön fel rá.
Nehéz megállítani a pátkai fogathajtó verseny előtt Gyene Lajost, az egyik szervezőt. Kedves figurája a megyei lovassportnak, pörög ezerrel minden pillanatában.  A gyors családfakutatásból kiderül, hogy természetesen az ősei is lovakkal foglalkoztak, de ezt a szavai is rögtön igazolják.    Az anyagiakra térve megtudjuk, hogy a fogathajtáshoz bizony komolyan a pénztárcába illik nyúlni. Alap itt a sok-sok edzés, az összeszoktatás (naponta be kell fogni a lovakat), de véletlenül  sem mellékes, hogy egy versenyre alkalmas kocsi (hintó), ha az olcsóbb verziót nézzük akkor ötszáz-hatszáz ezer forintból kihozható (de ez fémből készül), viszont az igazán elegáns, amit fából gyártanak (természetesen egyéni megrendelésre), az bőven veri a milliót, sőt... A fogatba szánt lovak ára? Félmilliótól úgy kétmillióig, kinek a pénztárcája, tehetsége szerint. Lajos barátunk rábökött néhány, éppen a versenyre készülő fogatra. Mondta az árakat,  gyorsan hozzátéve, senki se kezdjen el sápítozni, ez egy életforma.  S megismételte mások valóban fontos gondolatát: "itt mindenki azzal foglalkozik, hogy egy általa tenyésztett, szeretett, gondozott, nevelt lóból minél többet kihozzon."
Aki ehhez a kihozáshoz igazán ért, az Csontos Gyula,  lehet mondani a megye fogathajtásában az egyik első számú szakértő. Állt már az úgynevezett Puszta-ötösön is (tetszik tudni, amikor öt ló gyeplőjét tartja és a hátsó kettő derekán terpeszelve...), de most csendesen szól, ő már megteheti:   "Együtt kell élni a lóval. Ha nem figyelünk oda rá akár egy pillanatig is, az gond.  Üzenem - bocsánat a nagyképűségért, de negyvenéves tapasztalattal -  mindenkinek, hogy együtt jóban és rosszban. Megéri. Bográcsok főttek, fogatok hajtottak. Érdemes tudni, de ilyenkor csak gázzal lehet főzni, mert a fa  füstje  zavarná a pacikat.  A versenyt Baranyai László nyerte Sárszentágotáról, mögötte a mezőszilasi Semjén Attila végzett, a harmadik hely a sárkeresztúri Tömör Ferencnek jutott. Tizenkét fogat mellett tizenkét bogrács főtt, a legfinomabbnak Nánási Csaba csülkös babja bizonyult.

OLDALTÖRÉS: Amikor a szemébe nézünk

Amikor a szemébe nézünk

Amikor a szemébe nézünk

Amikor a szemébe nézünk

Nagyon szeretném hangsúlyozni a következetességet - fogalmazott Paudits Béla, Seregélyes polgármestere, a megyei lovasok elnöke.

Gyorsan elmondja, természetesen ez nála is családi fertőzés, faluhelyen nőtt fel lovak között, a felesége díjugrató volt, most a fia is ezt a sportágat űzi.
A megyei elnök a lótartással kapcsolatban a legfontosabb  szempontnak a következetességet tartja: mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy mire kívánja ezt a négy lábú állatot haszmálni. Fontos tudni  vagyis ezzel alapvetően tisztában lenni, hogy  sohasem tekinthető úgy ez, mint egy adomány, vagy örökség. Paudits  megjegyezte, sajnos jelenleg nagyon sokan, "hirtelen pénzhez jutott emberek" úgy gondolják, akkor nekik lovat kell vásárolni. Természetesen ezt senki nem tilthatja meg, ám nagyon fontos azzal is rögtön tisztában lenni, hogy a lóhoz való értést azt sem forintokért, de semmilyen más pénzért nem lehet megvásároloni.
Törvények szabályozzák jelenleg az állattartást, amelyek megfelelőek. Ennél lényegesen fontosabb, hogy aki hosszabb ideje foglalkozik állatokkal  -mostani odafigyelésünkben: lovakkal - annak igazán nincs szüksége már arra, hogy a paragrafusokra figyeljen. Saját érdekből, de inkább a napi gyakorlatból tudja, mi a feladata.  Miszerint a ló mindenért képes hálás lenni. Verbálisan ugyan nem tud válaszolni - bár ezen állítást  többen azonnal vitatnák - de érdemes odafigyelni a szőre állapotára, ami már egy jelzés, aztán ha valaki észreveszi, akkor látja a ló füleit (mert azok is jeleznek), de a legfontosabb, amikor megfogjuk a kantárt és a pacink szemébe nézünk, mindig ott az igazság.