Lecsupaszított falak a Rác utcai templomban

A templomban látszólag rend van. A péntek hajnali betörésnek alig van nyoma. A szerb ortodox közösség hét végén pünkösdre készül. Sándorovits László templomgondnok vezet végig a megbecstelenített rokokó templomon. Pótolhatatlan a hiány, elvittek minden ikont, az arany kegytárgyakat, de csak a műkincseket. Az újkori ezüst gyertyatartókhoz nem nyúltak. Az ikonosztáz falon két képet rongáltak meg: a királykapu mellett Jézus és Keresztelő Szent János képét vették ki az elkövetők, de eltörtek a kétszáz év körüli fára festett ikonok, ezért a földre dobták, otthagyták. Ezek már visszaillesztve várják a restaurálást. A templom ékköve, a 15. században készült Vladimiri Istenanya másolata azonban eltűnt. Az ellopott műkincsek értéke felbecsülhetetlen.

Sándorovits László a bejárati ajtó melletti padra támaszkodva áll. Elmondhatatlan, mit érzett, amikor a betörést követően elsőként a templomba lépett. Romtemplom volt ez az épület, amikor gondnokként megkapta. Sokat dolgoztak rajta. A felújítást követően a most ellopott ikonokat 1995-ben rájuk bízta a Műemlékvédelmi Felügyelőség, hogy vigyázzanak azokra. Akkor személyes biztosítást kaptak az autópályán Budapesttől a templomig. Nehéz most arról beszélnie, mit látott pénteken:

- Nem volt különösebben rombolás - mondta a gondnok. - Szakértők lehettek a betörők, csak azt vitték el, amire feltehetően megbízásuk volt. Csak műkincsekért jöttek, nem becstelenítették meg a templomot. Az ikonok alatt kis tartókban mindig van pénz, azt nem bántották. A pap keresztjét, ami száz évnél fiatalabb, még csak meg sem érintették. Viszont elvittek minden ikonunkat, ezek a 16-18. századból valók, a szentélyből hiányzó aranytárgyak is 18. századiak, most voltak felújítva. A szentségtartó szekrénykéből is hiányzik a tabernákulum. A hét végi liturgiához más gyülekezetek adják össze a kegytárgyakat. A rend a templomban látszólag helyreállt. Bár a falon most is ikonok lógnak, azok értéktelenek, felkasírozott fénymásolatok, de a hét végi pünkösd miatt fogadni kell a híveket - mondta a gondnok.

Egy szerb ortodox templom legnagyobb értéke az ikonosztáz és liturgikus tárgyai - mondta Demeter Zsófia, a Szent István király Múzeum igazgatója, aki hosszú évek óta kutatja a város szerb közösségének életét, így ismeri a templomot is. Szerinte a rokokó ikonosztáza is felbecsülhetetlen értékű. Ismerjük készítőit: Horváth Ferenc veszprémi képfaragó és Fijercskó József fehérvári asztalos munkája, a képeit 1776-ban Jován Grábován és Grigorije Popovity ikonfestő festette. Hagyományos rendszerű alsó sorában Szent György, Miklós, az Istenanya, a most megrongált Jézus és Keresztelő Szent János, valamint Szent Demeter alakja látható. Demeter Zsófia szerint értékét az adja, hogy közvetlenül a templom építését követően, vagyis a 18. század derekán készült. Szerinte a fehérvári ikonfal esetében nem egy-egy darabnak, hanem az egész képfalnak egyben van igazán értéke. A templom második legértékesebb darabja a Máriát ábrázoló Vladimiri Istenanya, amit szintén elvittek a betörők. Ez a templom legrégibb ikonja, a 15. századból való, amit még a legelső betelepülő szerbek hozhattak magukkal Fehérvárra a 17. század elején. Ez egy másolat ugyan, de olyan régi másolat, ami ennek a közösségnek a vándorlását is átélte, és az egyik legszentebb, legtiszteltebb képe volt a templomnak.

Demeter Zsófiának tudomása van arról, hogy a templom műkincseiről készült egy értékelő tanulmány. Jaksity Iván készítette el a szerb ortodox templom művészeti értékeinek összeállítását, aki közel 40 évig volt papja a szerb ortodox közösségnek. Amíg művészettörténész fia, László a liturgikus tárgyak listáját készítette el gazdag fotóanyaggal, ebben meg vannak határozva a tárgyak művészettörténeti értékei is. A kéziratot a városi levéltár őrzi évtizedek óta. Nincs pénz kiadásukra. Sándorovits László egy másik dokumentummal is tudta segíteni a rendőrség munkáját. Nemrég készült el valamennyi műtárgyról egy fényképes összeállítás, mivel a templom Iván-napi búcsúja után restaurálásra készültek.

Annak ellenére, hogy a templomokban nagy értékek találhatók, nem gyakoriak a lopások - mondja Vukán Béla a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi alosztályának főtanácsosa. Hozzáteszi: a templomok számára már az egyszeri lopások is soknak számítanak. Legtöbbször az ott gyűjtött adománypénzeket, a nemesfém tárgyakat, és a műtárgyakat viszik el, annak ellenére, hogy az ilyen műkincsek viszonylag nehezen értékesíthetők a piacon. Ilyen volt például a vizsolyi Biblia, de az is megtörtént, hogy nagyméretű oltárképet vittek el. Az alezredes arról is beszél, hogy a legtöbb esetben nem zárható ki: a lopás megrendelésre történik. Feltehető az is, hogy az a kincseket megpróbálják majd külföldre vinni és ott értékesíteni.

Az eltűnt tárgyak felkutatásában a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is segít. Felhívja az értékesítők figyelmét az eltűnt műtárgyakra. Ősztől pedig már egy digitális adatbázisban fogják regisztrálni az ellopott műkincseket. Az alezredes szerint a nyomozást pozitívan befolyásolhatja, hogy az ikonokról készültek fényképek. Ezek ugyanis megkönnyítik a keresést.