Gordonka és a bőgők: elég volt a pénzlenyúlásból!

Azzal kezdem, hogy meglepődöm, pedig voltam már elég tüntetésen. A Kossuth-téren az első, aki szembejön velem, az éppen egy szocialista országgyűlési képviselő, Karsai József, aki egyébként Battonya polgármestere is. Élénken köszönget, még integet is jobbra és balra az érkezőknek. Nem sokkal az alábbi feliratot viselő tábla mellett teszi ezt: "Az új magyar szimfonikusok: 1 Gordonka, 10 millió bőgő." Megnyugszom, hogy helyén a humora a magyarnak, talán nagy baj nem lehet. Aztán tovább haladok a Duna-part felé, s újabb ismerős arcot látok az emberek között, ám ezen már egyáltalán nem lepődök meg: Melocco Miklós Kossuth-díjas szobrászművészt, a székesfehérvári Mátyás-emlékmű alkotóját és feleségét fedezem fel.

Figyelem az ősz bajuszú öreget , s eszembe jut, amikor elmesélte, miként menekült a Földművelésügyi Minisztérium árkádjai alá 1956-ban ugyanezen a téren, amikor a tetőkről tüzelni kezdtek a tüntetőkre. Arra gondolok, talán most is látja a szeme előtt azokat a szörnyű képeket. Az ilyesmit nem lehet elfelejteni. És megbocsátani?

A tér közepe úgy vonzza a népeket, mint a mágnes, az emelvény előtt már lépni sem lehet a tömegtől. Veszek egy mély levegőt, s belemerülök az emberhullámba. Akár a csillagokat fürkésző ókori tengerész, én a magasra emelt táblák alapján tájékozódom, s ezzel a módszerrel először a csákváriakat találom meg.

- Az önkormányzatok megszorítása olyan mértékű lett, amely során lehetetlenné vált az, hogy eleget tegyenek alapfeladataiknak - mondta Mári Ilona. - Pedig a polgármesteri hivataloknak ezeken a meghatározott alapfeladatokon kívül is még sok mindennel kellene foglalkozniuk, hiszen az embereket egyre több gond terheli. Számos olyasmivel kellene törődni, ami a polgárokat szolgálja. De erre nem jut pénz. Az elmúlt két év megnyomorító politikája, valamint az azt megelőző időszak után legfőbb célunk az ittlétünkkel az, hogy végre takarodjanak... Kapjunk már végre egy saját Magyarországot más vezetőkkel!

- Az önkormányzatok megszorítása olyan mértékű lett, amely során lehetetlenné vált az, hogy eleget tegyenek alapfeladataiknak - mondta Mári Ilona. - Pedig a polgármesteri hivataloknak ezeken a meghatározott alapfeladatokon kívül is még sok mindennel kellene foglalkozniuk, hiszen az embereket egyre több gond terheli. Számos olyasmivel kellene törődni, ami a polgárokat szolgálja. De erre nem jut pénz. Az elmúlt két év megnyomorító politikája, valamint az azt megelőző időszak után legfőbb célunk az ittlétünkkel az, hogy végre takarodjanak... Kapjunk már végre egy saját Magyarországot más vezetőkkel!

Fejér megyei önkormányzatok is képviseltették magukat
Fotó: Gregority Antal

Megpróbálom túlkiabálni a dübörgő hangszórókat, s megkérdezem: miből és hogyan lesz több pénz jövőre, vagy még később?

- Csodát ne várjon senki. Éppen elég szomorú, hogy az őszödi beszéd óta nem értük el, hogy elmenjenek. Mert azóta minden nappal jobban megnyomorítják az országot, eladósítanak és mindent ellopnak. Természetesen azt nem várjuk, hogy azért, mert kijöttünk ide, holnaptól már nem ők lesznek hatalmon, és lemondanak, de legalább érezzék azt, hogy tömeg áll a másik oldalon. Érezzék, hogy ami van, az nagyon nem jó.

- Tiltakozunk a megszorítások ellen - mondja Nagy Irma is, miután az Enying feliratú tábla alá evezek az embertengerben. Ott is megkérdezem, mit várnak, honnan lesz majd több forint?

- Például nem kell hazavinni - vágja rá Kiss Sándorné. - A forintmilliárdokat értelmesen kell elkölteni, a pénzt oda kell adni, ahol arra a legnagyobb szükség van.

- Nem osztogatni kellene egymás között, hanem a nép igényeit figyelembe véve dönteni - teszi hozzá Csima Gyuláné. - A mi pénzünket költik el végső soron. Szerintem lassan anarchia lesz, szétesik az egész ország.

- Egyre kevesebb pénzből élünk, eközben tovább folyik a százmilliós osztogatás. Sok a munkanélküli, a családok alig tudnak megélni - folytatja Bíró Károlyné.

Egyikük a nagyfiáról mesél, aki egyetemre jár, de ez azt jelenti, hogy napi anyagi gondjaik vannak. Nem tudják, miként folytathatja a fiú a tanulmányait. Ez pedig kemény megszorítást jelent a család otthon maradt tagjainak. Egyre többen kapcsolódnak a beszélgetésbe, de továbbra is kiabálni kell a hangfalak miatt. Bár - erre gondolok -, ha körülöttünk süket csend lenne, mint a Holdon, bizony elég sokan akkor is igen magasra emelnék a hangjukat a dühös indulattól.

- Betelt a pohár, mert hülyének néznek bennünket! Nem a börtönben ülő elvtársaknak kell juttatni a jó fizetéseket. Tudja mit? Vállalnám a börtönt a saját maguknak juttatott feltételekkel, mert munkával nem keresek annyit.

A Parlament épülete felé igyekszem távolodni a tüntetés-robbanás epicentrumától, amikor lovasberényiek egy csoportjával találkozom. - Együtt van a csapat, s egyet akarunk - mondja Pálfi Ibolya. - Nem azt, amit a kormány csinál. Mert az abszurd.

- A romokból kell felépíteni egy új világot - jósol Zsupányi József. - Nagyon nehéz munka lesz. Nem igaz, hogy folyatódik majd a lopás. Képzelje el, mekkora sajtója lenne, ha egy ellenzéki vinne el akár húsz forintot is! A költségvetést úgy, ahogy van, át kell húzni, a foltozgatásnak nincsen értelme. Valakiktől elvenni, s egymás között szétosztani: ez nem gazdaságpolitika. Nincsen, csak politikai gazdaság, amióta ezek kormányoznak... Remélhetően egyszer lesz majd gazdaságpolitika is ebben a hazában.

- Hiteltelen kormány csak hiteltelen intézkedéseket tud tenni - mondja a fehérvári Szilády Dezső. - Először a bizalmat kell helyreállítani, ehhez pedig választás kell, mert csak az után következhetnek a várt, jobbító intézkedések.

Sokadszorra kérdezem ugyanazt. Miből lesz pénz jövőre? Vagy még később?

- Ha a körülmények megváltoznak, és az ország végre a helyes úton jár, pénzügyi és gazdasági vonalon sem maradnak majd el az eredmények. Ki lehet húzni az ország szekerét a kátyúból.

Látom, valóban hisz ebben.

- Csak azokat a csapokat kell elzárni, amelyekből eddig elfolyt a pénz. Ezekről az ügyekről mindenki tud.

A nagyságos Rákóczi fejedelem néz ránk a lováról szúrósan. Vajon mit szólna, ha látná a 2009-es Magyarországot? Kirántaná vagy lecsatolná a kardját? Megfontoltaknak mondana minket, vagy forrófejűeknek? Csak néz, de nem mozdul a szobor. A Parlament környékén a rendőrök tovább unatkoznak.

- Csodát ne várjon senki. Éppen elég szomorú, hogy az őszödi beszéd óta nem értük el, hogy elmenjenek. Mert azóta minden nappal jobban megnyomorítják az országot, eladósítanak és mindent ellopnak. Természetesen azt nem várjuk, hogy azért, mert kijöttünk ide, holnaptól már nem ők lesznek hatalmon, és lemondanak, de legalább érezzék azt, hogy tömeg áll a másik oldalon. Érezzék, hogy ami van, az nagyon nem jó.

- Tiltakozunk a megszorítások ellen - mondja Nagy Irma is, miután az Enying feliratú tábla alá evezek az embertengerben. Ott is megkérdezem, mit várnak, honnan lesz majd több forint?

- Például nem kell hazavinni - vágja rá Kiss Sándorné. - A forintmilliárdokat értelmesen kell elkölteni, a pénzt oda kell adni, ahol arra a legnagyobb szükség van.

- Nem osztogatni kellene egymás között, hanem a nép igényeit figyelembe véve dönteni - teszi hozzá Csima Gyuláné. - A mi pénzünket költik el végső soron. Szerintem lassan anarchia lesz, szétesik az egész ország.

- Egyre kevesebb pénzből élünk, eközben tovább folyik a százmilliós osztogatás. Sok a munkanélküli, a családok alig tudnak megélni - folytatja Bíró Károlyné.

Egyikük a nagyfiáról mesél, aki egyetemre jár, de ez azt jelenti, hogy napi anyagi gondjaik vannak. Nem tudják, miként folytathatja a fiú a tanulmányait. Ez pedig kemény megszorítást jelent a család otthon maradt tagjainak. Egyre többen kapcsolódnak a beszélgetésbe, de továbbra is kiabálni kell a hangfalak miatt. Bár - erre gondolok -, ha körülöttünk süket csend lenne, mint a Holdon, bizony elég sokan akkor is igen magasra emelnék a hangjukat a dühös indulattól.

- Betelt a pohár, mert hülyének néznek bennünket! Nem a börtönben ülő elvtársaknak kell juttatni a jó fizetéseket. Tudja mit? Vállalnám a börtönt a saját maguknak juttatott feltételekkel, mert munkával nem keresek annyit.

A Parlament épülete felé igyekszem távolodni a tüntetés-robbanás epicentrumától, amikor lovasberényiek egy csoportjával találkozom. - Együtt van a csapat, s egyet akarunk - mondja Pálfi Ibolya. - Nem azt, amit a kormány csinál. Mert az abszurd.

- A romokból kell felépíteni egy új világot - jósol Zsupányi József. - Nagyon nehéz munka lesz. Nem igaz, hogy folyatódik majd a lopás. Képzelje el, mekkora sajtója lenne, ha egy ellenzéki vinne el akár húsz forintot is! A költségvetést úgy, ahogy van, át kell húzni, a foltozgatásnak nincsen értelme. Valakiktől elvenni, s egymás között szétosztani: ez nem gazdaságpolitika. Nincsen, csak politikai gazdaság, amióta ezek kormányoznak... Remélhetően egyszer lesz majd gazdaságpolitika is ebben a hazában.

- Hiteltelen kormány csak hiteltelen intézkedéseket tud tenni - mondja a fehérvári Szilády Dezső. - Először a bizalmat kell helyreállítani, ehhez pedig választás kell, mert csak az után következhetnek a várt, jobbító intézkedések.

Sokadszorra kérdezem ugyanazt. Miből lesz pénz jövőre? Vagy még később?

- Ha a körülmények megváltoznak, és az ország végre a helyes úton jár, pénzügyi és gazdasági vonalon sem maradnak majd el az eredmények. Ki lehet húzni az ország szekerét a kátyúból.

Látom, valóban hisz ebben.

- Csak azokat a csapokat kell elzárni, amelyekből eddig elfolyt a pénz. Ezekről az ügyekről mindenki tud.

A nagyságos Rákóczi fejedelem néz ránk a lováról szúrósan. Vajon mit szólna, ha látná a 2009-es Magyarországot? Kirántaná vagy lecsatolná a kardját? Megfontoltaknak mondana minket, vagy forrófejűeknek? Csak néz, de nem mozdul a szobor. A Parlament környékén a rendőrök tovább unatkoznak.

- Csodát ne várjon senki. Éppen elég szomorú, hogy az őszödi beszéd óta nem értük el, hogy elmenjenek. Mert azóta minden nappal jobban megnyomorítják az országot, eladósítanak és mindent ellopnak. Természetesen azt nem várjuk, hogy azért, mert kijöttünk ide, holnaptól már nem ők lesznek hatalmon, és lemondanak, de legalább érezzék azt, hogy tömeg áll a másik oldalon. Érezzék, hogy ami van, az nagyon nem jó.

- Tiltakozunk a megszorítások ellen - mondja Nagy Irma is, miután az Enying feliratú tábla alá evezek az embertengerben. Ott is megkérdezem, mit várnak, honnan lesz majd több forint?

- Például nem kell hazavinni - vágja rá Kiss Sándorné. - A forintmilliárdokat értelmesen kell elkölteni, a pénzt oda kell adni, ahol arra a legnagyobb szükség van.

- Nem osztogatni kellene egymás között, hanem a nép igényeit figyelembe véve dönteni - teszi hozzá Csima Gyuláné. - A mi pénzünket költik el végső soron. Szerintem lassan anarchia lesz, szétesik az egész ország.

- Egyre kevesebb pénzből élünk, eközben tovább folyik a százmilliós osztogatás. Sok a munkanélküli, a családok alig tudnak megélni - folytatja Bíró Károlyné.

Egyikük a nagyfiáról mesél, aki egyetemre jár, de ez azt jelenti, hogy napi anyagi gondjaik vannak. Nem tudják, miként folytathatja a fiú a tanulmányait. Ez pedig kemény megszorítást jelent a család otthon maradt tagjainak. Egyre többen kapcsolódnak a beszélgetésbe, de továbbra is kiabálni kell a hangfalak miatt. Bár - erre gondolok -, ha körülöttünk süket csend lenne, mint a Holdon, bizony elég sokan akkor is igen magasra emelnék a hangjukat a dühös indulattól.

- Betelt a pohár, mert hülyének néznek bennünket! Nem a börtönben ülő elvtársaknak kell juttatni a jó fizetéseket. Tudja mit? Vállalnám a börtönt a saját maguknak juttatott feltételekkel, mert munkával nem keresek annyit.

A Parlament épülete felé igyekszem távolodni a tüntetés-robbanás epicentrumától, amikor lovasberényiek egy csoportjával találkozom. - Együtt van a csapat, s egyet akarunk - mondja Pálfi Ibolya. - Nem azt, amit a kormány csinál. Mert az abszurd.

- A romokból kell felépíteni egy új világot - jósol Zsupányi József. - Nagyon nehéz munka lesz. Nem igaz, hogy folyatódik majd a lopás. Képzelje el, mekkora sajtója lenne, ha egy ellenzéki vinne el akár húsz forintot is! A költségvetést úgy, ahogy van, át kell húzni, a foltozgatásnak nincsen értelme. Valakiktől elvenni, s egymás között szétosztani: ez nem gazdaságpolitika. Nincsen, csak politikai gazdaság, amióta ezek kormányoznak... Remélhetően egyszer lesz majd gazdaságpolitika is ebben a hazában.

- Hiteltelen kormány csak hiteltelen intézkedéseket tud tenni - mondja a fehérvári Szilády Dezső. - Először a bizalmat kell helyreállítani, ehhez pedig választás kell, mert csak az után következhetnek a várt, jobbító intézkedések.

Sokadszorra kérdezem ugyanazt. Miből lesz pénz jövőre? Vagy még később?

- Ha a körülmények megváltoznak, és az ország végre a helyes úton jár, pénzügyi és gazdasági vonalon sem maradnak majd el az eredmények. Ki lehet húzni az ország szekerét a kátyúból.

Látom, valóban hisz ebben.

- Csak azokat a csapokat kell elzárni, amelyekből eddig elfolyt a pénz. Ezekről az ügyekről mindenki tud.

A nagyságos Rákóczi fejedelem néz ránk a lováról szúrósan. Vajon mit szólna, ha látná a 2009-es Magyarországot? Kirántaná vagy lecsatolná a kardját? Megfontoltaknak mondana minket, vagy forrófejűeknek? Csak néz, de nem mozdul a szobor. A Parlament környékén a rendőrök tovább unatkoznak.

- Csodát ne várjon senki. Éppen elég szomorú, hogy az őszödi beszéd óta nem értük el, hogy elmenjenek. Mert azóta minden nappal jobban megnyomorítják az országot, eladósítanak és mindent ellopnak. Természetesen azt nem várjuk, hogy azért, mert kijöttünk ide, holnaptól már nem ők lesznek hatalmon, és lemondanak, de legalább érezzék azt, hogy tömeg áll a másik oldalon. Érezzék, hogy ami van, az nagyon nem jó.

- Tiltakozunk a megszorítások ellen - mondja Nagy Irma is, miután az Enying feliratú tábla alá evezek az embertengerben. Ott is megkérdezem, mit várnak, honnan lesz majd több forint?

- Például nem kell hazavinni - vágja rá Kiss Sándorné. - A forintmilliárdokat é