Fakorona Dedi, a lecsókirály fején

- Nagyon jó ez a lecsófesztivál! Elvesztettem a feleségem! - az úr, aki imigyen éltette a lecsófőzést, természetesen később rátalált elveszettnek hitt feleségére, keresés közben viszont volt ideje beszélgetni a főzőhelyeknél, ahol akadt látni-, de főleg ízlelnivaló bőven. A második lecsófesztiválon 136 bogrács alatt gyúltak tüzek, hol egy-kettőre, hol pedig szomszédos segítséggel. A fa ugyanis kicsit vizes volt - legjobb ilyenkor saját fával készülni, mondta az egyik fogadatlan prókátor, akinek érdemes megfogadni a tanácsát -, így sokan, az ajándékfa után asztalosnak gondolt szomszédnak köszönhették, hogy sisteregni kezdett a szalonazsír a bográcsuk alján. A tűzoltók alig pislákoló tűze láttán valaki meg is jegyezte:

- Oltani biztos jobban tudnak!

A megjegyzésen jót derült mindenki, az egész napot felszabadult, felhőtlen jókedv jellemezte. A főzési előkészületek kilenckor kezdődtek, tízkor sorsolták ki melyik csapatnak, mikor kell a szigorú zsűri elé járulnia főztjével. Egyesek ebédre, mások csak késői falatozásra készülhettek, de addig sem unatkozott senki. Mindenki szívesen vette, ha belelestek a bográcsába, megkérdezték, mikor lesz készen az étel, és kaphatnak-e kóstolót. A füst szinte beborította a belváros egy részét, friss levegőt csak a tókörnyéken, a Berényi út tájékán lehetett venni.

Aki végigsétált a főzőhelyek között, sok csudát láthatott. A zsűri tagjai - köztük Marton János, a TV Paprika szakácsa - napközben szemlélődtek, járták a főzőhelyeket, bírálati szempontjaikat nem árulták el. Ők is láthatták, amint az egyik bográcsban hallében készült a lecsó, a szakács a kifőtt halra szedte rá a sűrűjét. Szépen cakkozott tárcsában sült a lecsó. A csapat egy tacepaón köszönte, hogy az érdeklődők sorban álltak ételükért. A Mácsó lecsó elfogyott, adta hírül egy másik cetli, a következő asztalnál hárman, a jól végzett munka után kártyáztak. A gyerekek közben lufit fújtak, vásárfiáért nyúzták a nagyszülőket, sokan a színpad előtt nézték, hallgatták a műsort, mások a Fő utca és virágóra tájékán vásárolgattak, vagy csak gyönyörködtek a csodaszép hímzésekben, a népművészet remekeiben.

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

- Oltani biztos jobban tudnak!

A megjegyzésen jót derült mindenki, az egész napot felszabadult, felhőtlen jókedv jellemezte. A főzési előkészületek kilenckor kezdődtek, tízkor sorsolták ki melyik csapatnak, mikor kell a szigorú zsűri elé járulnia főztjével. Egyesek ebédre, mások csak késői falatozásra készülhettek, de addig sem unatkozott senki. Mindenki szívesen vette, ha belelestek a bográcsába, megkérdezték, mikor lesz készen az étel, és kaphatnak-e kóstolót. A füst szinte beborította a belváros egy részét, friss levegőt csak a tókörnyéken, a Berényi út tájékán lehetett venni.

Aki végigsétált a főzőhelyek között, sok csudát láthatott. A zsűri tagjai - köztük Marton János, a TV Paprika szakácsa - napközben szemlélődtek, járták a főzőhelyeket, bírálati szempontjaikat nem árulták el. Ők is láthatták, amint az egyik bográcsban hallében készült a lecsó, a szakács a kifőtt halra szedte rá a sűrűjét. Szépen cakkozott tárcsában sült a lecsó. A csapat egy tacepaón köszönte, hogy az érdeklődők sorban álltak ételükért. A Mácsó lecsó elfogyott, adta hírül egy másik cetli, a következő asztalnál hárman, a jól végzett munka után kártyáztak. A gyerekek közben lufit fújtak, vásárfiáért nyúzták a nagyszülőket, sokan a színpad előtt nézték, hallgatták a műsort, mások a Fő utca és virágóra tájékán vásárolgattak, vagy csak gyönyörködtek a csodaszép hímzésekben, a népművészet remekeiben.

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

- Oltani biztos jobban tudnak!

A megjegyzésen jót derült mindenki, az egész napot felszabadult, felhőtlen jókedv jellemezte. A főzési előkészületek kilenckor kezdődtek, tízkor sorsolták ki melyik csapatnak, mikor kell a szigorú zsűri elé járulnia főztjével. Egyesek ebédre, mások csak késői falatozásra készülhettek, de addig sem unatkozott senki. Mindenki szívesen vette, ha belelestek a bográcsába, megkérdezték, mikor lesz készen az étel, és kaphatnak-e kóstolót. A füst szinte beborította a belváros egy részét, friss levegőt csak a tókörnyéken, a Berényi út tájékán lehetett venni.

Aki végigsétált a főzőhelyek között, sok csudát láthatott. A zsűri tagjai - köztük Marton János, a TV Paprika szakácsa - napközben szemlélődtek, járták a főzőhelyeket, bírálati szempontjaikat nem árulták el. Ők is láthatták, amint az egyik bográcsban hallében készült a lecsó, a szakács a kifőtt halra szedte rá a sűrűjét. Szépen cakkozott tárcsában sült a lecsó. A csapat egy tacepaón köszönte, hogy az érdeklődők sorban álltak ételükért. A Mácsó lecsó elfogyott, adta hírül egy másik cetli, a következő asztalnál hárman, a jól végzett munka után kártyáztak. A gyerekek közben lufit fújtak, vásárfiáért nyúzták a nagyszülőket, sokan a színpad előtt nézték, hallgatták a műsort, mások a Fő utca és virágóra tájékán vásárolgattak, vagy csak gyönyörködtek a csodaszép hímzésekben, a népművészet remekeiben.

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

A megjegyzésen jót derült mindenki, az egész napot felszabadult, felhőtlen jókedv jellemezte. A főzési előkészületek kilenckor kezdődtek, tízkor sorsolták ki melyik csapatnak, mikor kell a szigorú zsűri elé járulnia főztjével. Egyesek ebédre, mások csak késői falatozásra készülhettek, de addig sem unatkozott senki. Mindenki szívesen vette, ha belelestek a bográcsába, megkérdezték, mikor lesz készen az étel, és kaphatnak-e kóstolót. A füst szinte beborította a belváros egy részét, friss levegőt csak a tókörnyéken, a Berényi út tájékán lehetett venni.

Aki végigsétált a főzőhelyek között, sok csudát láthatott. A zsűri tagjai - köztük Marton János, a TV Paprika szakácsa - napközben szemlélődtek, járták a főzőhelyeket, bírálati szempontjaikat nem árulták el. Ők is láthatták, amint az egyik bográcsban hallében készült a lecsó, a szakács a kifőtt halra szedte rá a sűrűjét. Szépen cakkozott tárcsában sült a lecsó. A csapat egy tacepaón köszönte, hogy az érdeklődők sorban álltak ételükért. A Mácsó lecsó elfogyott, adta hírül egy másik cetli, a következő asztalnál hárman, a jól végzett munka után kártyáztak. A gyerekek közben lufit fújtak, vásárfiáért nyúzták a nagyszülőket, sokan a színpad előtt nézték, hallgatták a műsort, mások a Fő utca és virágóra tájékán vásárolgattak, vagy csak gyönyörködtek a csodaszép hímzésekben, a népművészet remekeiben.

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

A megjegyzésen jót derült mindenki, az egész napot felszabadult, felhőtlen jókedv jellemezte. A főzési előkészületek kilenckor kezdődtek, tízkor sorsolták ki melyik csapatnak, mikor kell a szigorú zsűri elé járulnia főztjével. Egyesek ebédre, mások csak késői falatozásra készülhettek, de addig sem unatkozott senki. Mindenki szívesen vette, ha belelestek a bográcsába, megkérdezték, mikor lesz készen az étel, és kaphatnak-e kóstolót. A füst szinte beborította a belváros egy részét, friss levegőt csak a tókörnyéken, a Berényi út tájékán lehetett venni.

Aki végigsétált a főzőhelyek között, sok csudát láthatott. A zsűri tagjai - köztük Marton János, a TV Paprika szakácsa - napközben szemlélődtek, járták a főzőhelyeket, bírálati szempontjaikat nem árulták el. Ők is láthatták, amint az egyik bográcsban hallében készült a lecsó, a szakács a kifőtt halra szedte rá a sűrűjét. Szépen cakkozott tárcsában sült a lecsó. A csapat egy tacepaón köszönte, hogy az érdeklődők sorban álltak ételükért. A Mácsó lecsó elfogyott, adta hírül egy másik cetli, a következő asztalnál hárman, a jól végzett munka után kártyáztak. A gyerekek közben lufit fújtak, vásárfiáért nyúzták a nagyszülőket, sokan a színpad előtt nézték, hallgatták a műsort, mások a Fő utca és virágóra tájékán vásárolgattak, vagy csak gyönyörködtek a csodaszép hímzésekben, a népművészet remekeiben.

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

Aki végigsétált a főzőhelyek között, sok csudát láthatott. A zsűri tagjai - köztük Marton János, a TV Paprika szakácsa - napközben szemlélődtek, járták a főzőhelyeket, bírálati szempontjaikat nem árulták el. Ők is láthatták, amint az egyik bográcsban hallében készült a lecsó, a szakács a kifőtt halra szedte rá a sűrűjét. Szépen cakkozott tárcsában sült a lecsó. A csapat egy tacepaón köszönte, hogy az érdeklődők sorban álltak ételükért. A Mácsó lecsó elfogyott, adta hírül egy másik cetli, a következő asztalnál hárman, a jól végzett munka után kártyáztak. A gyerekek közben lufit fújtak, vásárfiáért nyúzták a nagyszülőket, sokan a színpad előtt nézték, hallgatták a műsort, mások a Fő utca és virágóra tájékán vásárolgattak, vagy csak gyönyörködtek a csodaszép hímzésekben, a népművészet remekeiben.

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

Aki végigsétált a főzőhelyek között, sok csudát láthatott. A zsűri tagjai - köztük Marton János, a TV Paprika szakácsa - napközben szemlélődtek, járták a főzőhelyeket, bírálati szempontjaikat nem árulták el. Ők is láthatták, amint az egyik bográcsban hallében készült a lecsó, a szakács a kifőtt halra szedte rá a sűrűjét. Szépen cakkozott tárcsában sült a lecsó. A csapat egy tacepaón köszönte, hogy az érdeklődők sorban álltak ételükért. A Mácsó lecsó elfogyott, adta hírül egy másik cetli, a következő asztalnál hárman, a jól végzett munka után kártyáztak. A gyerekek közben lufit fújtak, vásárfiáért nyúzták a nagyszülőket, sokan a színpad előtt nézték, hallgatták a műsort, mások a Fő utca és virágóra tájékán vásárolgattak, vagy csak gyönyörködtek a csodaszép hímzésekben, a népművészet remekeiben.

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

Az eredményhirdetés előtt Warvasovszky Tihamér polgármester bejelentette, hogy Fehérvár megkapta A kultúra magyar városa kitüntető címet, a taps a bejelentésnek, majd az eredményeknek szólt. Különdíjat kapott a 37-es, a 96-os, a 67-es, a 19-es és az 5-ös csapat. A harmadik helyet a 106-os rajtszámú Vidám lecsó-sok nyerték, a másodikra a 14-es, László és csapata került, az első díjat az idén Dedi, Mayor László és társai vihették haza.

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

- A nyertes lecsó úgy készült, ahogy az anyukánk csinálta - mondta Dedi. - Paprika, paradicsom, hagyma, kolbász, nagyon egyszerűen!

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).

Gratulálunk! Ha volt is titka Dediék egyszerű lecsójának, nem sikerült kifürkészni. (Csak azt nem értem, akkor miért nem mi lettünk az elsők?) Egy éve, az I. Sárkányhajó fesztivál alkalmával megtelt a tó környéke, no és a víz is. A vízen most is éppen annyi hajó volt, mint tavaly, nézelődők azonban kevesebben. No, nem azért, mert eddig tartott a csoda, hanem aznap a városban még több csoda volt, mint egy éve, azon a csodás napon. Bár az is igaz, hogy délelőtt a Nebuló Kupa küzdelmein sok drukker izgult, hiszen apuka, anyuka és a rokonok büszkén lesték a gyermek sárkányos produkcióját. A csapatok is nagyobb tapasztalattal várták a megmérettetést. Itt is, ott is erősen melegítettek a cégek futamaira, ki-ki igyekezett megbe-szélni a taktikát. Sőt, a felvezető kör alkalmával szinte katonás pontossággal csapódtak az evezők a vízbe, szemet gyönyörködtető volt a látvány. A versenyen? Az evezők kaotikus pontatlansággal kavarták fel az álló vízet, a tempótlanoknak este már fürödni sem kellett, túl voltak azon verseny közben... Egy éve újdonság volt a fesztivál, láttunk olyan játékoskedvű halat, amelyik versenyt futott a hajókkal, egy másik a közösség iránti vágyát kimutatva kis híján beugrott a csónakba. Most? Egykedvűen nyugtázták, már megint háborgatják délutáni (délelőtti) nyu- galmukat. Ennek ellenére jó nap volt ez, akkor is, ha már nem annyira buli, mint verseny volt. De végül mégis a részvétel volt a fontos, s nem a győzelem. A rend kedvéért íme a győztesek: Bercsényi DSE (Nebuló Kupa), Sea-Lanus Dragon (Team Kupa), Dunafém (Cerbona Cég Kupa, ahol a szerkesztőség csapata olimpiai pontszerző helyen végzett, a többit ne részletezzük...), Dragon Aqua SE (Maraton Kupa), BKV Masters Mix (Mix Kupa), BKV Masters (Dragon Aktív Kupa).