Az összetartó kenyér - kerek és ízes, mint az élet

Szabó Gáborné Eszti néni megkopogtatja a sülő kenyereket félidőben, előtte mindegyiket ő maga vetette be. A nyolcvan felett járó, de fiatalokat leiskolázó vitalitású asszony mosolyogva mondja, mennyire megvan ennek is a technikája: tilos csak úgy lepottyantani őket a hosszúnyelű lapátról.

A verebiek kitalálták, hogy legyen egy kemence, amihez volt 1500 téglájuk, vagy kétezret meg a helybéliek, meg az itt télen-tavasszal előadásokat tartó szakemberek hordtak egybe. Verebi mesterek rakták fel a speciális háromszájút , amelyhez hasonló nem sok van.

A kenyérsütésre verebi asszonyok vállalkoztak Fotó: Szabó László
Még több fotó itt!


Tegnap a kedvünkért tíz kiló lisztből kezdtek dagasztani az asszonyok, akik bár ismerték egymást persze előtte is, de érdekes módon az új kemence még inkább összehozta őket. Míg bemelegszik, mindent meg lehet beszélni mellette. A legelső sütésből néhány hete eltett, csontszárazra aszott kovásszal készült a tegnapi hat óriásvekni, amelyek fölött persze rögtön megindult a nosztalgiázás.

- Édesanyám azt mondta annak idején, addig nem kerülünk ki a házból, míg kenyeret nem tudunk sütni - mondja Eszter néni, akit harminc éve orvosilag , ideggyulladás miatt eltiltottak a dagasztástól, így most érthetően nagyon élvezi a közös kenyérsütést.

Borostyán Mihályné Zsuzsa 12 évesen kóstolt bele a kenyérkészítésbe, mikor árva lett. Hajnali négykor kelt, s addig dagasztotta a hétre szükséges négy kenyér tésztáját, míg nem csöpögött a padlásról a víz , vagyis nem izzadt a homloka.

Délutánra kisült a verebi asszonyok kenyere, s aznap már senkinek sem kellett boltba mennie. Egy nagy veknit mi is kaptunk ajándékba.

De hogy is állunk mi kenyérügyben itthon? A magas tetejű fehér kenyerek nagyon népszerűek, összetörhetik magukat az egészséges táplálkozást propagáló szak-emberek. Mérsékelt sikert aratnak a barna, félbarna és fekete kenyerek, aki viszont ezeket kedveli jobban, az az édeskés-savanykás ízű változatért elzarándokol a messzi boltba is! Magyarországon az utolsó száz évben a szegénység fogalmával kapcsolódott össze a fekete kenyér neve, pedig a teljes kiőrlésű gabonából őrölt liszt összehasonlíthatatlanul egészségesebb táplálék, mint a finomított változata!

Fehér kenyeret 1870-től fogyasztunk, ekkor nyíltak olyan korszerű malmok az országban, amelyek képesek voltak a gabonaszemről eltávolítani a korpát. Búzából és rozsból sütöttek túlnyomó többségben kenyeret, de mindegyik teljes kiőrlésű, tehát barna színű volt, bár az ízük különbözött. Érdekes, mert a jómódba került német vidékeken megtartották ezeket a kenyereket, a mai napig népszerűek. Nálunk viszont rohamosan tért hódított a fehér kenyér, s a fehér lisztből sütött kalácsok, tésztaneműek keletje is megnőtt! A gabonát maga őröltette mindenki, millió malom működött szerte az országban, s még házimalmok is dolgoztak a portákon. Nem tudták, csak érezték, hogy ráadásul a frissen őrölt liszt beltartalma és a zsákban tartott őrlemény között ég és föld a különbség. Viszont a teljes kiőrlésű gabonaliszt a benne található természetes zsiradék miatt gyorsan megavasodott, s a fehér liszt emiatt is legyőzte. Egy szó mint száz, a teljes kiőrlésű liszt egészségesebb, ha frissen őrölik, még inkább, mert benne maradnak a vitálanyagok. Vitaminok, ásványi sók, telítetlen zsírsavak, enzimek, nyomelemek, rostanyagok, valamint íz és szaganyagok. A fehér kenyér pedig jó. Finom. Könnyű. A jólét szimbóluma. S ízre sem megvetendő.