Ellenőrizve

A könyveket nem kaptam meg, drága Lindikém, sürgesd meg... Beszélőre várlak. A karácsonyt töltsd Alcsúton, Picikémmel együtt és gondolj egy kicsit majd rám, én úgyis mindig Veletek vagyok... Ítélet az ügyemben valószínűleg januárban lesz. A beszélő 27-én, szombaton lesz. Írj mindenről, küldj fényképet, vigyázz magadra és kis Csillagomra is, meg ne hűlj, csókollak Benneteket Gyurka... Drága Mamikám és Apám, kérlek, vigyázzatok rájuk és szeressétek úgy Mindkettőt, mint engem. Írjatok Ti is, majd csak hazasegít a Jóisten..."

Zsohár Györgyné címzett, Alcsút, Fejér megye, Budapest '58. XII. hó 15. Másik pecséten ELLENŐRIZVE – Budapest Főváros Ügyészsége, s a feladó – Zsohár György.

A postai levelezőlap megszólítottjai és az írója közül már csak egyvalaki él. Én. Édesapám írt a börtönből (előzetesből?) nagyon fiatal feleségének, szüleinek, s nekem, az öthónapos csecsemőnek. (Talán két éve leltem meg az iratok mélyén lapuló ereklyét, elsírva vele annyi más fájdalmat is.) Édesapám a Széna tériekkel harcolt azokban a lázas napokban, de valami csoda folytán nem vallott rá senki, hogy fegyvere lett volna, mert különben kivégzik. A forradalom után visszaállt a „rend", teltek a börtönök, folytak a perek, osztották a kötelet. Édesapámat másfél évvel későbben vitték el, addigra megnősült, s én életre jelentkeztem, talán a twist is ekkoriban tört be nyugatról. Az élet megy tovább, ha a mélyben fájdalmas szívdobbanások, könnyek, s lélekbe markoló, néma gyász rejtezik is. Apám is hazatért, még megérte a mártír miniszterelnök újratemetését.

Ez a forradalom nekem mindig személyes lesz. Öntudatlan részvételemmel, a zsigereimben, genetikus emlékezetemben őrzött lázakkal. Az égből örökre ellenőrizve.