Belföld

2009.12.30. 03:29

Ünnep, magányosan - egy megértő hang az életet jelentheti

Székesfehérvár - A kríziskezelő központ aulájában megcsillannak a fények a díszes karácsonyfán. A hajléktalanoknak így kedveskedtek, hogy a szeretet ünnepét elviselhetőbbé tegyék számukra.

- Hogyan töltöttem az ünnepeket? Magányosan! - mesélte a férfi. - December 23-án az egyik barátomnál voltam, majd este a központ szervezett egy kis ünnepi műsort. Akkor kapott mindenki egy ajándékcsomagot - folytatta. Kenyeres József azonban másnap sem töltötte sorstársak nélkül az estét.

- A szálláson lakók 95 százaléka bent volt, így azért volt kihez szólni - tette hozzá József. Egy szobában négyen élnek, a férfi elmondása szerint nagyon jó a viszony közöttük, éppen ezért egy kis meglepetéssel készültek egymásnak szentestére.

Kenyeres József a nyugdíjasszálláson élő lakótársainak egy kis édességgel kedveskedett, hogy a karácsonyi hangulatot megőrizzék.

- December 24-én elmentem az éjféli misére, az ünnepek pedig televíziózással és pihenéssel teltek - mondta a férfi. József a városgondnokság alkalmazásában áll, és miután véglegesítik az állásában, úgy tervezi, hogy kivesz egy lakást, s talán a következő karácsonyt már nem kell magányosan töltenie.

- Ha albérletbe költözöm, többé nem szeretnék egyedül lenni, minden bizonnyal hívok majd barátokat, vagy én megyek karácsonyozni valahova. Nem akarok többet idegen környezetben ünnepelni - szögezte le József, aki azonban (ki tudja, miért?) nem beszélt a családjáról.

"Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése" írta Fekete István. A magányos szobák még magányosabbak: és nem csak a szobák, az emberek is.

Az első telefonos lelkisegély-szolgálat egy baptista lelkész, Chad Warren nevéhez fűződik. Egy idős hölgy 1895-ben, New York egyik szállodájában sürgősen szeretett volna lelkésszel beszélni. De már késő éjszaka volt, ezért a portás egyetlen egyházközséget sem tudott már felhívni. Másnap reggel - mire Warren megtalálta a hölgyet -, az már halott volt, mert elkeseredésében öngyilkosságot követett el. Ezután határozta el az amerikai pásztor, hogy olyan szervezetet alapít, amely telefonon nyújt lelkisegélyt a rászorulónak.

- Ügyeleteseink szerint háromszor-négyszer több hívásunk volt az ünnep idején, mint a korábbi napokban. Ha pedig az elmúlt évek karácsonyait vetjük össze az ideivel, a növekedés mértéke még nagyobb arányú - mondta lapunknak Szilágyi Anna, az Empátia Mentálhigiénés Egyesület szolgálatvezetője.

Nem meglepő, hogy a legtöbb baj alapja a magány. Már a szentestét megelőzően is sokan telefonáltak, szó szerint féltek attól, mi vár rájuk azokban az órákban, amit a szerencsésebbek családtagjaik, szeretteik körében tölthetnek el. Feltűnő, hogy nem csak az idősebbek, de a negyvenesek közül is sokan maradnak egyedül. Közöttük egyre több a férfi. Egyrészt válás után vannak, másrészt úgy maradnak magukra, hogy szüleik meghaltak, ők maguk pedig nem alapítottak családot, mert az egyre határozottabb és önállóbb nők közül nem találtak életük párjára.

- A nők elsősorban beszélgetni akarnak, mert ezt nem tudják megtenni környezetükben - folytatja Szilágyi Anna. - Gyakoriak a párkapcsolati problémák, történt váratlan haláleset is napokkal szenteste után, s így maradt valaki magára a fenyőfa mellett. A szenteste a legborzalmasabb, ezt mondják a telefonálók. Anyagi gondokra ilyenkor kevesebben hivatkoznak, a gazdasági válságot mintha háttérbe szorította volna az ünnep hangulata. Aztán jönnek a hétköznapok, amikor a féltékenység, az egészségügyi probléma, a szexuális identitás kérdése kerül napirendre. A minket hívók mintegy fele pszichiátriai beteg, depressziós. Akadnak a fiatalok között, akik szórakoznak, kitalált történetekkel fárasztják az ügyeletest, vagy perverz módon beszélnek.

Természetesen erre is van technika , a segélyszolgálat munkatársai jól tudják, miként kezeljék az ilyen eseteket. Mint ahogyan azt is, mit kell mondani annak, akinek szavai mögött öngyilkossági szándék árulkodik.

- Sokszor már az is segít, ha a kétségbeesett ember elmondhatja, miként került kilátástalan helyzetbe. Nem használunk negatív jelzőket, inkább úgy segítünk, úgy alakítjuk a beszélgetést, hogy a telefonáló maga találja meg élete válságából a kiutat, maga keressen kapaszkodót. Egy problémát másként lát a külső szemlélő, mint aki benne él: ezért fontos a segítségnyújtás.

Ki tudja, hány életet ment meg a jókor, helyesen kimondott szó? S hányan maradnak magukra - mindhalálig.

- Hogyan töltöttem az ünnepeket? Magányosan! - mesélte a férfi. - December 23-án az egyik barátomnál voltam, majd este a központ szervezett egy kis ünnepi műsort. Akkor kapott mindenki egy ajándékcsomagot - folytatta. Kenyeres József azonban másnap sem töltötte sorstársak nélkül az estét.

- A szálláson lakók 95 százaléka bent volt, így azért volt kihez szólni - tette hozzá József. Egy szobában négyen élnek, a férfi elmondása szerint nagyon jó a viszony közöttük, éppen ezért egy kis meglepetéssel készültek egymásnak szentestére.

Kenyeres József a nyugdíjasszálláson élő lakótársainak egy kis édességgel kedveskedett, hogy a karácsonyi hangulatot megőrizzék.

- December 24-én elmentem az éjféli misére, az ünnepek pedig televíziózással és pihenéssel teltek - mondta a férfi. József a városgondnokság alkalmazásában áll, és miután véglegesítik az állásában, úgy tervezi, hogy kivesz egy lakást, s talán a következő karácsonyt már nem kell magányosan töltenie.

- Ha albérletbe költözöm, többé nem szeretnék egyedül lenni, minden bizonnyal hívok majd barátokat, vagy én megyek karácsonyozni valahova. Nem akarok többet idegen környezetben ünnepelni - szögezte le József, aki azonban (ki tudja, miért?) nem beszélt a családjáról.

"Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése" írta Fekete István. A magányos szobák még magányosabbak: és nem csak a szobák, az emberek is.

Az első telefonos lelkisegély-szolgálat egy baptista lelkész, Chad Warren nevéhez fűződik. Egy idős hölgy 1895-ben, New York egyik szállodájában sürgősen szeretett volna lelkésszel beszélni. De már késő éjszaka volt, ezért a portás egyetlen egyházközséget sem tudott már felhívni. Másnap reggel - mire Warren megtalálta a hölgyet -, az már halott volt, mert elkeseredésében öngyilkosságot követett el. Ezután határozta el az amerikai pásztor, hogy olyan szervezetet alapít, amely telefonon nyújt lelkisegélyt a rászorulónak.

- Ügyeleteseink szerint háromszor-négyszer több hívásunk volt az ünnep idején, mint a korábbi napokban. Ha pedig az elmúlt évek karácsonyait vetjük össze az ideivel, a növekedés mértéke még nagyobb arányú - mondta lapunknak Szilágyi Anna, az Empátia Mentálhigiénés Egyesület szolgálatvezetője.

Nem meglepő, hogy a legtöbb baj alapja a magány. Már a szentestét megelőzően is sokan telefonáltak, szó szerint féltek attól, mi vár rájuk azokban az órákban, amit a szerencsésebbek családtagjaik, szeretteik körében tölthetnek el. Feltűnő, hogy nem csak az idősebbek, de a negyvenesek közül is sokan maradnak egyedül. Közöttük egyre több a férfi. Egyrészt válás után vannak, másrészt úgy maradnak magukra, hogy szüleik meghaltak, ők maguk pedig nem alapítottak családot, mert az egyre határozottabb és önállóbb nők közül nem találtak életük párjára.

- A nők elsősorban beszélgetni akarnak, mert ezt nem tudják megtenni környezetükben - folytatja Szilágyi Anna. - Gyakoriak a párkapcsolati problémák, történt váratlan haláleset is napokkal szenteste után, s így maradt valaki magára a fenyőfa mellett. A szenteste a legborzalmasabb, ezt mondják a telefonálók. Anyagi gondokra ilyenkor kevesebben hivatkoznak, a gazdasági válságot mintha háttérbe szorította volna az ünnep hangulata. Aztán jönnek a hétköznapok, amikor a féltékenység, az egészségügyi probléma, a szexuális identitás kérdése kerül napirendre. A minket hívók mintegy fele pszichiátriai beteg, depressziós. Akadnak a fiatalok között, akik szórakoznak, kitalált történetekkel fárasztják az ügyeletest, vagy perverz módon beszélnek.

Természetesen erre is van technika , a segélyszolgálat munkatársai jól tudják, miként kezeljék az ilyen eseteket. Mint ahogyan azt is, mit kell mondani annak, akinek szavai mögött öngyilkossági szándék árulkodik.

- Sokszor már az is segít, ha a kétségbeesett ember elmondhatja, miként került kilátástalan helyzetbe. Nem használunk negatív jelzőket, inkább úgy segítünk, úgy alakítjuk a beszélgetést, hogy a telefonáló maga találja meg élete válságából a kiutat, maga keressen kapaszkodót. Egy problémát másként lát a külső szemlélő, mint aki benne él: ezért fontos a segítségnyújtás.

Ki tudja, hány életet ment meg a jókor, helyesen kimondott szó? S hányan maradnak magukra - mindhalálig.

- A szálláson lakók 95 százaléka bent volt, így azért volt kihez szólni - tette hozzá József. Egy szobában négyen élnek, a férfi elmondása szerint nagyon jó a viszony közöttük, éppen ezért egy kis meglepetéssel készültek egymásnak szentestére.

Kenyeres József a nyugdíjasszálláson élő lakótársainak egy kis édességgel kedveskedett, hogy a karácsonyi hangulatot megőrizzék.

- December 24-én elmentem az éjféli misére, az ünnepek pedig televíziózással és pihenéssel teltek - mondta a férfi. József a városgondnokság alkalmazásában áll, és miután véglegesítik az állásában, úgy tervezi, hogy kivesz egy lakást, s talán a következő karácsonyt már nem kell magányosan töltenie.

- Ha albérletbe költözöm, többé nem szeretnék egyedül lenni, minden bizonnyal hívok majd barátokat, vagy én megyek karácsonyozni valahova. Nem akarok többet idegen környezetben ünnepelni - szögezte le József, aki azonban (ki tudja, miért?) nem beszélt a családjáról.

"Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése" írta Fekete István. A magányos szobák még magányosabbak: és nem csak a szobák, az emberek is.

Az első telefonos lelkisegély-szolgálat egy baptista lelkész, Chad Warren nevéhez fűződik. Egy idős hölgy 1895-ben, New York egyik szállodájában sürgősen szeretett volna lelkésszel beszélni. De már késő éjszaka volt, ezért a portás egyetlen egyházközséget sem tudott már felhívni. Másnap reggel - mire Warren megtalálta a hölgyet -, az már halott volt, mert elkeseredésében öngyilkosságot követett el. Ezután határozta el az amerikai pásztor, hogy olyan szervezetet alapít, amely telefonon nyújt lelkisegélyt a rászorulónak.

- Ügyeleteseink szerint háromszor-négyszer több hívásunk volt az ünnep idején, mint a korábbi napokban. Ha pedig az elmúlt évek karácsonyait vetjük össze az ideivel, a növekedés mértéke még nagyobb arányú - mondta lapunknak Szilágyi Anna, az Empátia Mentálhigiénés Egyesület szolgálatvezetője.

Nem meglepő, hogy a legtöbb baj alapja a magány. Már a szentestét megelőzően is sokan telefonáltak, szó szerint féltek attól, mi vár rájuk azokban az órákban, amit a szerencsésebbek családtagjaik, szeretteik körében tölthetnek el. Feltűnő, hogy nem csak az idősebbek, de a negyvenesek közül is sokan maradnak egyedül. Közöttük egyre több a férfi. Egyrészt válás után vannak, másrészt úgy maradnak magukra, hogy szüleik meghaltak, ők maguk pedig nem alapítottak családot, mert az egyre határozottabb és önállóbb nők közül nem találtak életük párjára.

- A nők elsősorban beszélgetni akarnak, mert ezt nem tudják megtenni környezetükben - folytatja Szilágyi Anna. - Gyakoriak a párkapcsolati problémák, történt váratlan haláleset is napokkal szenteste után, s így maradt valaki magára a fenyőfa mellett. A szenteste a legborzalmasabb, ezt mondják a telefonálók. Anyagi gondokra ilyenkor kevesebben hivatkoznak, a gazdasági válságot mintha háttérbe szorította volna az ünnep hangulata. Aztán jönnek a hétköznapok, amikor a féltékenység, az egészségügyi probléma, a szexuális identitás kérdése kerül napirendre. A minket hívók mintegy fele pszichiátriai beteg, depressziós. Akadnak a fiatalok között, akik szórakoznak, kitalált történetekkel fárasztják az ügyeletest, vagy perverz módon beszélnek.

Természetesen erre is van technika , a segélyszolgálat munkatársai jól tudják, miként kezeljék az ilyen eseteket. Mint ahogyan azt is, mit kell mondani annak, akinek szavai mögött öngyilkossági szándék árulkodik.

- Sokszor már az is segít, ha a kétségbeesett ember elmondhatja, miként került kilátástalan helyzetbe. Nem használunk negatív jelzőket, inkább úgy segítünk, úgy alakítjuk a beszélgetést, hogy a telefonáló maga találja meg élete válságából a kiutat, maga keressen kapaszkodót. Egy problémát másként lát a külső szemlélő, mint aki benne él: ezért fontos a segítségnyújtás.

Ki tudja, hány életet ment meg a jókor, helyesen kimondott szó? S hányan maradnak magukra - mindhalálig.

- A szálláson lakók 95 százaléka bent volt, így azért volt kihez szólni - tette hozzá József. Egy szobában négyen élnek, a férfi elmondása szerint nagyon jó a viszony közöttük, éppen ezért egy kis meglepetéssel készültek egymásnak szentestére.

Kenyeres József a nyugdíjasszálláson élő lakótársainak egy kis édességgel kedveskedett, hogy a karácsonyi hangulatot megőrizzék.

- December 24-én elmentem az éjféli misére, az ünnepek pedig televíziózással és pihenéssel teltek - mondta a férfi. József a városgondnokság alkalmazásában áll, és miután véglegesítik az állásában, úgy tervezi, hogy kivesz egy lakást, s talán a következő karácsonyt már nem kell magányosan töltenie.

- Ha albérletbe költözöm, többé nem szeretnék egyedül lenni, minden bizonnyal hívok majd barátokat, vagy én megyek karácsonyozni valahova. Nem akarok többet idegen környezetben ünnepelni - szögezte le József, aki azonban (ki tudja, miért?) nem beszélt a családjáról.

"Ilyenkor - így karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak, a régi puszták még csendesebbek, de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése" írta Fekete István. A magányos szobák még magányosabbak: és nem csak a szobák, az emberek is.

Az első telefonos lelkisegély-szolgálat egy baptista lelkész, Chad Warren nevéhez fűződik. Egy idős hölgy 1895-ben, New York egyik szállodájában sürgősen szeretett volna lelkésszel beszélni. De már késő éjszaka volt, ezért a portás egyetlen egyházközséget sem tudott már felhívni. Másnap reggel - mire Warren megtalálta a hölgyet -, az már halott volt, mert elkeseredésében öngyilkosságot követett el. Ezután határozta el az amerikai pásztor, hogy olyan szervezetet alapít, amely telefonon nyújt lelkisegélyt a rászorulónak.

- Ügyeleteseink szerint háromszor-négyszer több hívásunk volt az ünnep idején, mint a korábbi napokban. Ha pedig a

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!