Belföld

2009.04.25. 02:29

Ballagás a nagybetűs életbe

Tabajd - Az elkövetkező napokban fiatalok ezrei végeznek tanulmányaikkal különböző iskolákban. Folyik a készülődés, a családok igyekeznek emlékezetessé tenni a ballagást. Lapunk Lipárdiékat kereste fel.

Zsohár Melinda

Tabajd egyik legszebb régi háza áll a főutcáról megközelíthető ófalusi részen, a domb-oldalban. Szépen rakott téglafalú kerítés mögött a kis tornácos ház azt sugallja, amit még ma is képzelünk a klasszikus falusi életről. Lipárdi Lajos és családja lakik itt, az egyik fiuk, a 19 esztendős Lajos ballagására készülnek.

- Szegények vagyunk, de jól élünk - somolyog az édesapa, idősebbik Lajos. Részben igaz, amit mond, hiszen egyszerű emberek ők, ezt is magukról állítják, de a négy gyermek soha semmiben nem szenvedett hiányt. Az egykori gazdaház megmentésre érdemes értékeit megtartották, s felszerelték a szükséges kényelemmel. De nem hagytak fel a tradicionális házi gazdálkodással sem.

- Tavaly hat disznót vágtunk, a volt téesztől terményben kérjük a földbérletünket. Tyúkokat, kacsákat tartunk, konyhakertet művelünk. Nagy a család, s mi szeretünk együtt lenni. Minden ünnepet megtartunk, s olyankor nem maradhat el a vendégség sem - irányítja a szót Lipárdi Lajosné Kiss Ibolya, az édesanya. A mosolygós szőke asszony a helyi boltban dolgozik, s négy gyermeket hozott a világra. A 26 éves Melinda már kirepült a házból, kislánya, Kovács Hanna Julianna 9 hónapos. Melinda húga, Gabriella 24 éves, a nagymamával, Lipárdi Lajosné Szabó Juliannával osztozik a szobáján, de nem kényszerűségből! A két fiú, Lajos és Péter közös szobában tanyázik, elöl a szülőké az utcai szoba. Ez fontos, mert e családban minden megbeszélés és megegyezés alapján történik. Sőt! A nagymama, akinek isteni a humora, nagy tiszteletnek örvend.

- Én nemcsak szeretem az anyósomat, hanem imádom! - kacag Ibolya, s szeretettel néznek egymásra a mamával. - Nélküle aligha boldogultam volna a gyermekneveléssel - fűzi hozzá, s azt is, hogy a mama 80 éves kora ellenére naponta főz, odavannak a kosztjáért, a családi tűzhely egyik valóságos őrzője. A sparhelten most is illatozik valami.

- A gyerekek óvodai ballagásától kezdve az általános iskolás, szakmunkásképzős, érettségis végszóig mindegyik ballagást megünnepeltük. Igen, négyszer. S négy konfirmálást tartottunk. A komaság mifelénk élő szokás, s ők is szívesen tartanak velünk az örömben - foglalja össze a tradíció lényegét az édesanya.

A tabajdi művelődési házat már lefoglalták a ballagás napjára. Lipárdi Melinda férje, Kovács Krisztián főszakács a bicskei Korona étteremben - elvállalta a családi főétekfogó szerepét. Pácolják a húsokat, Krisztián elegáns hidegtálakat alkot, haladnak a korral. Ibolya az Óbarkon élő édesanyjával és szeretett anyósával süt, főz, a férfiak az italról gondoskodnak. Negyven vendéget hívtak meg, a szoros családon kívül Lajos legkedvesebb barátait is természetesen.

- A zsámbéki Premontrei Szakközép- és Szakiskolában végzek, a vizsgaremek elkészítése még előttem áll - mondja maga az ünnepelt, a főszereplő Lipárdi Lajos. - Asztalos akartam lenni, innen a faluból többen is jártak abba az iskolába, ezért is választottam. Jól éreztem magam a négy év alatt, egyelőre nem folytatom a középiskolát, majd meglátom, később hogy alakul - folytatja a csöndes, vékony fiatalember.

A százévesnél is tán régebbi szülői ház míves-díszes ajtóit már kijavította, cseresznyeszínűre pácolta, s mindenben ügyeskedik, amiben lehet. Édesanyjának igazi fa konyhabútort ígért, s hamarosan meglesz, ha Lajoska azt mondja. Lajoskának becézik, de csakis azért, hogy megkülönböztessék édesapjától, s ő nem sértődik meg rajta. A kedvesség a szeretet megnyilvánulása! A barátok szívesen járnak Lipárdiékhoz, itt jó a hangulat. És a fiúk segítenek, ha kell. Fát vágnak, terményt hordanak, mikor mit. Az udvar csupa virág, a tornácon és a szobákban is mindenütt növények. És kutyák, cicák.

- Sült hús, fasírt, rántott hús, a család a szokványos ételeket is elvárja - sorolja Ibolya a menüt.

- Meg krumplikása... - veti közbe halkan a nagymama. Ezen is jót derülnek, dehogyis tesznek az ünnepi asztalra ilyen parasztos ételt! Aztán kiderül, hogy mindenki szereti az ízletes és laktató hagyományos kását, kiváltképp, mert a nagymama megbolondítja benne az ízeket.

Új öltönyt ezúttal nem kap Lajoska, mert három éve, Melinda esküvőjére vettek, s az pont jó, viszont ajándéknak nem kis kívánságot vezetett elő. Autót szeretne a ballagásra, s összefogással megkapja. Mindenki pénzt ad ajándékba, ki-ki tehetsége szerint, nincs elvárás, ő maga is gyűjtött az ösztöndíjából, s a szülők besegítenek a részletfizetésbe. Egy használt kocsival megelégszik, s azért is bele mert vágni ebbe a dologba, mert már biztos az állása. A vizsga után azonnal elhelyezkedik Válban, egy asztalosnál.

- Vizsgaremekként egy nagyobbítható lapú asztal elkészítését választottam, borovi fenyőből. Négy óra alatt kell befejezni - tér vissza Lajos a teljesítendő feladatra.

- Tudom, sokan esetleg nem értik, mi szükség ekkora felhajtásra - találja ki a kérdést Ibolya. - De mi nem másokért rendezzük ezeket, vagy hogy dicsekednénk, mutatnánk valamit, hanem azért, mert örülünk a gyermeinknek, s szívesen összeülünk a rokonsággal. Nekem nem terhes az sem, ha karácsonykor, húsvétkor, keresztelőkor, lakodalmakon találkozunk, vagy hozzánk érkeznek a vendégek. Beszélgetünk, mesélünk, tanácsot kérünk és kapunk ilyenkor, s ez jó.

- Lesz zene is, s reggelig tart a mulatság - zárja Lajoska. Akiért mindez történik.

A ballagás szó maga a lat valetans (búcsúzás) szóból ered. A szokás Selmecbányáról és a 19. század 70-es éveiből eredeztethető.     1920-ig leginkább a Ballag már a vén diák... kezdetű dalt dúdolták a maturálók, onnantól viszont az Elmegyek, elmegyek... népdal vált általánossá.    Az idén Fejérben mintegy négyezren ballagnak el középiskolájukból.     Különböző történelmi és gazdasági időkben is fontos volt az iskola befejezése,   a szakma, képzettség megszerzése, még ha súlyos csapásokkal, gondokkal küzdött is az ország. Háború, válság, szegénység idején is jár a felsőbb osztályba lépőnek  az elismerés. Szerényen is.    Virágot nem szokás fiúnak, férfinak venni, adni. Kivéve ballagáskor. S nagyon szoktak örülni neki!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!