Móri per: Weiszdorn harminc év múlva szabadulhat

A Erste Bank móri fiókjában 2002. május 9-én nyolc emberéletet követelt a bankrablás. A bűncselekmény nyomozása után a tárgyalássorozat első fordulójában - első- és másodfokon is - született jogerős ítélet. A véletlen során derült ki, hogy az a két akkori elítélt nem vett részt a bankrablásban - 2006 őszén ugyanis a tarjáni erdőben lakossági bejelentés alapján megtalálták azokat a fegyvereket, amelyeket Móron használtak. A gyanú Nagy Lászlóra és később Weiszdorn Róbertre terelődött, mindkettejüket letartóztatták 2007 februárjában. Nagy László elismerte, hogy jelen volt a helyszínen, de még az év nyarán cellájában öngyilkos lett. A móri bankrablás egyedüli gyanúsítottja, majd vádlottja Weiszdorn Róbert maradt. Ügyének tárgyalását idén júniusban kezdte meg első fokon a Fejér Megyei Bíróság. A bíróság tegnap ítéletet hirdetett a perben.

- Kihirdetem a megyei bíróság ítéletét a Magyar Köztársaság nevében - mondta Mórocz Emil tanácsvezető bíró. - A 2007. február 16. napjától előzetes fogva tartásban lévő Weiszdorn Róbert vádlott bűnös társtettesként nyereségvágyból, több emberen elkövetett emberölés bűntettében, továbbá lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés bűntettében. A megyei bíróság ezért életfogytig tartó fegyházra, mint halmazati főbüntetésre, továbbá tíz évi közügyektől való eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítéli. A fegyházbüntetésből a vádlott 30 év eltelte után feltételes szabadságra bocsátható. 

A móri vérengzés utóéletéről a Fejér Megyei Hírlap folyamatosan beszámolt, cikkeinket A móri bankrablás című dossziéban olvashatják, ide kattintva!

A bíró rendelkezett a lefoglalt bűntárgyak sorásról, majd a következőket tette hozzá.

- A bíróság kötelezi a vádlottat arra, hogy fizessen az államnak 4 millió 700 ezer 377 forint bűnügyi költséget.

A bíró az ítélet indoklását Weiszdorn Róbert életrajzának ismertetésével kezdte, szól a Nagy Lászlóval való kapcsolat kialakulásának körülményeiről. Azt is elmondta, hogy a vádlott nem szenved, és az ítéletben elbírált cselekmény idején sem szenvedett az elmeműködés egyetlen kóros állapotában sem, a beszámítási képessége teljes volt a bűncselekmény elkövetésekor és a most is az.

A bíró indoklásában ezek után kitért arra, a vádlott képes volt arra, hogy megítélje tetteit, ugyanakkor erősen, de szakértők megállapítása szerint nem kórosan befolyásolható személyiség. Weiszdorn erősen kötődik családjához, feleségéhez, három gyermekéhez. Ezután a két férfi, a vádlott és az elhunyt Nagy László megismerkedésének, kapcsolatának történetét elevenítette fel a bíró. Elemezte Nagy személyiségét is, amelyre jellemző volt az énközpontúság, nem tudott beilleszkedni a társadalomba, fontos volt számára a hatalom, hogy irányíthassa kiválasztott társát, s ebben Weiszdorn alkalmas személynek bizonyult.

A 2002. május 9-éig és az aznap bekövetkezett eseményeket is felidézte, majd megfogalmazta a tényállás indoklásában, a bíróság miként döntötte el azt a kérdést, hogy lőtt-e és ölt-e Weiszdorn a bankban. A fegyverszakértő véleménye szerint önmagától vagy ütésre nem sülhetett el a fegyver. Az őr mozdulata váltotta ki a vádlott reakcióját, a két, egymást néhány tizedmásodpernyi különbséggel bekövetkezett lövés nem lehetett véletlen, csakis szándékos cselekvés - állapította meg a bíróság. Ez a két lövés volt a későbbi vérengzés kiindulási pontja. A fegyver- és az igazságügyi orvosszakértő állásfoglalása alapján a bíróság bizonyítottnak látta, hogy a bizgonsági őrt ért hat lövés közül kettő volt az, amely a mellkasát sebezte meg, az egyik lövedék halálosan. A lőirányokból és a lőcsatornákból azt a következtetést vonták le, hogy azokat Weiszdorn adta le. A két elkövető szándéka szerint pénzszerzési céllal ment a bankba, de a két lövés után ez a szándék megváltozott, Nagy szisztematikusan kivégezte a bankban lévő alkalmazottakat, ügyfeleket.

A vádlott védekezésének másik súlypontja az volt, hogy kényszer, fenyegetettség hatására lett és maradt Nagy segítője, bár a tárgyalási védekezésében azt is elmondta, hogy még a pusztavámi megállásnál is megpróbált ellenállni. Fegyveres fenyegetés hatására ment tovább társával a bankhoz. A bíróság megállapítása szerint Weiszdorn vallomásai ellentmondásosak. Sokszor említette családja fenyegetettségét, félelmét attól, hogy gyermekeit Nagy megöli. A bíróság azonban egyetlen olyan külső körülményt sem ismert meg, amely mindezt igazolta volna. Magyarul Nagy nem bántotta sem a vádlott családját, sem őt, valamint az is kiderült, hogy a tanúként kihallgatott ismerősöket, barátnőket sem bántotta tettlegesen. A vádlott állítólagos fenyegetettsége a móri eseményeket megelőzően egy éven át tartott, ez idő alatt a vádlott semmilyen formában nem kért segítséget még rendőr barátaitól sem. A telefonbeszélgetések híváslistája alapján pedig megállapítható, hogy ez idő alatt a két férfi 149 alkalommal beszélt vagy sms-ezett egymással. A hívások és az sms-ek közül 57-et kezdeményezett a vádlott - ez is azt bizonyítja, hogy nem törekedett a kapcsolat megszakítására. Mindezek alapján a bíróság nem tárt fel olyan mértékű fenyegetettséget, mint amelyre Weiszdorn hivatkozott.

A jogi minősítésben Mórocz Emil elmondta, hogy egyértelmű a bíróság szerint, hogy Weiszdorn bankot rabolni ment - ebben volt szándékegység közte és Nagy között -, de amikor a vádlott két lövése eldördült, ez átalakult, kiterjedt az életellenes cselekményekre is. A társtettes minősítést arra alapozta a bíróság, hogy Weiszdorn eleget tett a felszólításnak, lefújta a kamerát, kitette a cédulát és eljátszotta a biztonsági őr szerepét. Mindeközben bentről hangokat hallott: puffanásokat, sikoltozást, hörgést. A bíróság az előzetes kiterveltséget csak a vagyon elleni cselekményrészre, a bankrablásra állapította meg.

A bíróság súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy a nyolc halálos áldozatot követelő bankrablás a köznyugalmat súlyosan megzavarta, enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerő, feltáró vallomását, befolyásolhatóságát, s azt, hogy Nagy erőteljes nyomására vett részt a bűncselekmény elkövetésében. Enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét is.

Az ügyész, Soltész Miklós az ítélet ellen súlyosbításért jelentett be fellebbzést a tényleges életfogytiglanért. A vezető védő Lichy József nem értett egyet a cselekmény minősítésével, s a büntetés enyhítéséért fellebbezett.

Az ítélet nem jogerős.