Belföld

2007.10.08. 02:29

Az élőhalottak

Szeged - 2010-től a valóban életfogytig tartó szabadságvesztést meg kívánja szüntetni a kormányzat. A javaslat szerint az élethossziglani büntetést húszévente kötelezően felülvizsgálnák.

Kovalcsik Katalin

Az elítéltek mondatai kavarognak bennem, amikor hív a lányom. Dohog, teljesen jellemzőnek tartja, hogy gyilkosokkal foglalkozom. A kormány ötletét felelőtlennek és ostobának minősíti, szerinte enyhítene a gyerek- és sorozatgyilkosok büntetésén. Emberi jogokra hivatkoznak, de közben megfeledkeznek a megölt ártatlanok és a tisztességes állampolgárok emberi jogairól, akik féltik családjukat és a gyermekeiket - oktat indulatosan. Szavai milliókéval egyeznek. Ellenérvként hivatkozom az uniós orszá-gokra, ahol ez a büntetésforma ismeretlen, sorolom a statisztikai adatokat, amelyek bizonyítják, a büntetések szigorítása szinte soha nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. És attól függetlenül, hogy ez neki tetszik vagy nem, a 15-20 éves börtönbüntetés letöltése után ezek az emberek esetleg újra a társadalom tagjai lesznek. Ha pedig ez így van, senkinek sem lehet mindegy, milyen szellemi és lelki állapotban kerülnek vissza közénk.Így azután az sem érdektelen, milyen állapotok között élnek ma. Az országban a legtöbb tészes - vagyis a jogászi zsargon szerint a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt - a csillag formára emlékeztető büntetés-végrehajtási intézetben tölti büntetését, jelenleg nyolcan. Számukra külön részleget építettek, börtönt a börtönben. A hosszú idős speciális rezsimben (hsr) lakók életrendje szigorúbb, körülményeik azonban jobbak, mint a többi rabé. A Csillag közepén, a legfelső emeleten dupla vas-ajtó zárja el részlegüket, a belépés ide még szigorúbb. A folyosó két oldalán lévő cellákat egybenyitották, azokat nappali és hálószobára osztották, ami a magyar börtönviszonyok között luxusnak számít. Míg az egyik otthon lakóját átkísérik egy másik cellába, hogy megnézhessük, miképp igyekeznek emberi körülményeket teremteni, kísérőnk magyaráz:

- Törekszünk arra, hogy a kilátástalan életű fogva tartottak ne épüljenek le teljesen - világosít föl bennünket, de hangsúlya minimum kételkedést jelez. Az elítéltek pontos napirend szerint élnek: reggel 5-kor kell kelniük, és akárhányszor elhagyják a cellájukat, a szobát végigkutatják, őket pedig tetőtől talpig átmotozzák, nehogy valami olyan tárgy maradjon náluk, amivel kárt tehetnének önmagukban vagy másokban.

- Aki tényleg öngyilkos akar lenni, az úgyis megtalálja a módját - teszi hozzá, miközben megnézzük a dühöngőt , vagy kbz-t (különleges biztonságú zárkát). Itt mindent rögzítettek, minden nehéz vasból van, ablaka parányi. Falait tudományos kutatások alapján nyugtató színű zöldre festették, mégis több napot kell eltöltenie itt annak, aki a kilátástalanság miatt dührohamot kap.

- Nem szoktam sétálni, inkább dolgozom - mondja a hsr egyik lakója, aki még nem látta belülről a kbz-t, mert ő látszólag már beletörődött sorsába. A nevét és az arcát nem adja a beszélgetéshez, noha nem érdekli, mit olvasnak róla kint, merthogy nem tartja a kapcsolatot senkivel. Egykedvű, monoton hangon beszél, tekintetét nehéz elkapni, akkor is alulról fölfelé néz.

- A tévéből tudom, mi történik a világban, az nekem elég. Látogatót fogadhatnék egy órára minden hónapban, levelet is írhatnék, de nincs kinek. Gyufásdobozokat hajtogatok, abból összejön úgy tízezer forintom. Kávét szoktam venni, az nagyon hiányzik - sóhajt, miközben kerüli tekintetem. Az őrök kimennek a szobából, a velem szemben ülőt, aki álmában megölte gyerekeit és feleségét, nem tartják veszélyesnek. Magaviselete példásnak minősül.

- Még tizennégy évet kellene várnom, hogy megvizsgálják a szabadulásom. Nem hiszem, hogy kikerülök innen, pedig minden szabályt mindig betartok. Cukros vagyok. Azért nem lenne rossz - lepődik meg maga is vallomásán.

A monotónia a legnagyobb veszély, ezért naponta egy órát sétálhatnak a négyméteres sétaudvaron. Soha nem tudják, hogy egyedül lesznek vagy egy másik elítélttel. Beszélgetni tilos. Arra legfeljebb a közösségi szobában kerülhet sor, ahová hetente jó magatartás ellenében kétszer mehetnek. Itt lehet főzni vagy társasozni, esetleg a taposógépet használni, pingpongozni.- A belenyugvás kockázatos: ha az el- ítélt nem talál célt magának, apátiába esik. A teljes befelé fordulás évek, évtizedek alatt felőrli a személyiséget, a fogoly az elmebetegség pszichotikus tüneteit produkálja - állítják a börtönpszichológusok.

- Az ilyen elítélttel nem lehet együttműködni. Szabálytudata nincs. Mindenre képes - kommentálja kísérőnk, aki többször is figyelmeztet, úgy nézzünk körül a kbz-ben, hogy a zárkák lakói több mint ötven embert öltek meg. Itt tíz rabra három börtönőr vigyáz, míg a csak veszélyes körzetben kétszáz személyre két börtönőr. Eszembe jut a statisztika: nettó hetven-nyolcvanezret keresnek az őrök tizenkét órás műszakokkal. Országos szinten három év alatt ezren mentek el, többségük külföldre dolgozni. Az elítélteket a szabályok ellenére sem hajlandók fogva tartottaknak nevezni, nemhogy akként bánni velük.

- Szívatnak bennünket, szadiznak, ha csak lehet - vallja másik riportalanyunk, akire állítása szerint öt esetet akartak ráverni, de csak kettő állt meg. Kirendelt védője szinte semmit sem tett érte, huszonkét évesen harmincat kapott. Fia és édesanyja látogatja. Minden lehetőséget megragad, hogy kikerüljön a cellából, ahol tizenegyen élnek. Háromemeletes vaságyon alusznak, a legalsón ketten. Amennyit csak lehet, gyúr, a keresetén is ennivalót vásárol. Minden kulturális eseményen fellép, ha kell, verset mond, ha kell, énekel. Mindent elkövet, hogy korábban szabadulhasson, de nem sok reményt fűz hozzá... Mint ahogy másik alanyunk, a feltűnően intelligens férfi sem, aki havonta öt könyvet kölcsönözhet, de azért megszervezi magának, hogy többet olvashasson. Teleírja a börtönújságot. Nem dolgozik, négy évet már lehúzott a húszból. A szocdem párt alelnöke volt a rendszerváltáskor, most emberölésért ül. Szerinte a kormány akciója figyelemelterelés, a pártok ezen is csámcsoghatnak.

- Pontosan tudják, hogy Magyarországon a börtönkörülmények nem alkalmasak arra, hogy segítsék az elítélteket a visszavezetésben. Itt a Csillagban tizennégy év az átlagos ítélet, a többség többszörös visszaeső. Sok pénz kellene: most napi 6100 forintba, évente 2,2 millióba kerül egy rab az államnak. Át kellene alakítani a zárkákat. Meg kellene fizetni a szakképzett személyzetet. Két emberöltő sem elég, hogy ezen változtassanak - legyint.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!