Somogyi Ferenc külügyminiszter szerint hazánk az EU-bõvítésben érdekelt (4.)

– Magyarországon az utóbbi években viszonylag kevés figyelem irányul a külpolitikára. Mi ennek az oka?
– Ma általában kisebb az érdeklõdés a nemzetközi kérdések iránt, mint 15–20 évvel ezelõtt. Ez sajnálatos, hiszen Magyarország számára a nemzetközi kapcsolatok kiemelkedõ jelentõségûek. Azt viszont nem bánom, hogy a külpolitika a mostani választási kampányban nem jutott nagyobb szerephez, ez a hangulat ugyanis nem alkalmas az ilyen témák megvitatására. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar külpolitika, a Külügyminisztérium nem ért el sikereket az elmúlt idõszakban.

– Milyen eredményekrõl tud beszámolni? Sokan azt gondolják, az uniós csatlakozással fel kellett adni az önálló magyar külpolitikát.
– Errõl szó sincs. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának alapvetõ célja, hogy a közösség nemzetközi politikai súlya megfeleljen a globális világban elfoglalt gazdasági jelentõségének. Ezt az unió kormányközi együttmûködéssel biztosítja, amelynek keretében a tagállamok törekednek önálló külpolitikai céljaik összehangolására. A közös álláspontok kompromisszumok eredményeként születnek meg, ez azonban korántsem jelenti az önállóság feladását. Nagyon fontos, hogy Magyarország sajátos külpolitikai érdekei mögé immár az unió egészének gazdasági és politikai súlyát állíthatja. Ezzel rendkívüli módon megnövekedett az érdekérvényesítési képességünk és a mozgásterünk. Szembe kell néznünk ugyanakkor azzal is, hogy – miközben számunkra az egyik legfontosabb regionális szempont éppen az Európai Unió nyitottságának megõrzése – a régi tagállamokban az unió további bõvítésével szemben komoly ellenérzések tapasztalhatók. Magyarország következetesen kiáll – egyebek mellett – Horvátország uniós csatlakozása mellett, támogatja Románia és Bulgária mielõbbi taggá válását. Kifejezett magyar érdek ugyanis, hogy környezetünket béke és stabilitás jellemezze, s térségünkben kiépüljenek az európai normákon nyugvó jogállamiság, demokrácia és piacgazdaság szilárd intézményi keretei. Ez segítheti elõ a magyar vállalatok további regionális terjeszkedését, ez teszi lehetõvé regionális elosztóközponti szerepünk kiteljesedését, de a határainkon túl élõ magyarok sorsáért viselt felelõsségünk is ezt igényli.

– Milyen súlya van az Európai Unióban a magyar diplomáciának?
– Több kérdésben kifejezetten irányadó forrásként tartanak számon bennünket. Ilyen a keleti szomszédságpolitika vagy az unió közös erõfeszítései a Nyugat-Balkánon. A kisebbségi ügyekben különösen aktív a magyar diplomácia. Nemcsak azért, mert Magyarország számára ez megkülönböztetetten fontos téma, hanem azért is, mert konkrét külpolitikai problémák, így például Koszovó kapcsán a kisebbségi jogok kérdése általában is sürgõs rendezést igényel. Nem kevés erõfeszítés árán, de elértük, hogy a román EU Társulási Tanács uniós mandátumában szerepelt a kisebbségi kérdés, de már az Európai Alkotmányos Szerzõdésbe is magyar javaslatra került be a kisebbségek jogaira vonatkozó utalás. Az Európa Tanácsban ugyancsak magyar kezdeményezésre jött létre egy kisebbségi szakértõi bizottság.

– A kisebbségi és a szomszédságpolitika elválaszthatatlan egymástól. Milyen most a viszonyunk a szomszédainkkal?
– A szomszédságpolitika az uniós kapcsolatok mellett kiemelt hangsúllyal szerepel a magyar külpolitikában. Nemcsak szimbolikusan, hanem tartalmilag is sikeresnek bizonyultak a közös kormányülések Romániával, Ausztriával és Horvátországgal. Olyan kérdések kerülhettek napirendre, amelyeket tíz-tizenöt évvel ezelõtt említeni sem lehetett, az eredményekkel pedig, mint például a csíkszeredai konzulátus megnyitása, elégedettek lehetünk. Szomszédságpolitikánk szervesen összefonódik a határon túli magyarokkal való kapcsolattartással, amely rendkívül összetett és örökösen vitatott kérdése a magyar külpolitikának. Meggyõzõdésem ugyanakkor, hogy az uniós tagság lehetõségeivel élve és a kétoldalú kapcsolatokban létrehozott kedvezõ légkörre építve megvannak a feltételei az elvi alapokon nyugvó, világos célokat meghatározó, konstruktív szellemû együttmûködésnek. Az esetenkénti problémák megoldásának ez a valós garanciája. Ez teszi lehetõvé, hogy közös fejlesztésekkel a nemzeti identitás megõrzése mellett valódi egzisztenciális perspektívát is biztosíthassunk a határokon túl élõ honfitársainknak.

– A NATO-tagsággal együtt jár a nemzetközi biztonsághoz és stabilitáshoz való hozzájárulás. Magyarország nagyon sok helyen vállalt szerepet, Iraktól Afganisztánon át a Balkánig. Miért fontos ez a mi számunkra?
– Magyarország elkötelezett a nemzetközi biztonság és stabilitás megteremtése iránt. Értékalapú külpolitikát folytatunk, amely magába foglalja a demokrácia terjesztésében, az emberi jogok védelmében, a terrorizmus elleni közös küzdelemben való szerep- és felelõsségvállalást ugyanúgy, mint a szövetségesi szolidaritást. Magyarország erõfeszítéseit komoly elismerés kíséri. A napokban jártam Koszovóban, ahol a helyi vezetõk, az ENSZ képviselõi egyaránt a magyar hozzájárulás jelentõségét hangsúlyozták a biztonság fenntartásában. Az elkötelezettség másfajta példája a Budapesten a közelmúltban kormányzati kezdeményezésre létrehozott Demokratikus Átmenet Nemzetközi Központja, amely a közép-európai demokratikus átalakulás tapasztalatainak feldolgozására és átadására hivatott. Az egész világon – Chilétõl Koreáig – komoly érdeklõdés mutatkozik a központ tevékenysége iránt, olyannyira elismerik, hogy az amerikai elnök indiai látoga- tásakor a közös kommünikében is említést tettek róla. De az sem véletlen, hogy képviselõt küldhetünk az ENSZ Demokrácia Alapjának irányító testületébe is.

– A magyar külkapcsolatokban mindig fõszerep jutott az Egyesült Államoknak. Most javulni látszik a viszony Oroszországgal is. Hogyan értékeli a helyzetet?
– Magyarország számára az Egyesült Államokkal nemcsak a NATO-n belüli együttmûködés, hanem a kétoldalú kapcsolatrendszer is meghatározó jelentõségû. Az Egyesült Államok nagyra becsüli a magyar kormány nemzetközi erõfeszítéseit, ennek a közelmúltban több látványos jelét adta. Kétoldalú kapcsolatainkban tulajdonképpen egyetlen zavaró tényezõ van: az amerikai vízumgyakorlat. Bár az eljárás bizonyos indokait meg kell értenünk, a célunk az, hogy a magyar állampolgárok a régebbi EU-s tagországokhoz hasonlóan, vízummentes amerikai beutazásra legyenek jogosultak. Oroszország a nemzetközi politikában, a nemzetközi kapcsolatokban ugyancsak továbbra is megkerülhetetlen tényezõ. Mára a magyar– orosz kétoldalú kapcsolatokat a közös érdekek által vezérelt, jól mûködõ, pragmatikus együttmûködés jellemzi, anélkül, hogy elvi kérdésekben meg nem engedhetõ kompromisszumot kellett volna kötnünk. S itt nemcsak a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokról van szó, hanem a kulturális együttmûködésrõl is, amely a civil társadalom szintjén hozhatja közelebb egymáshoz a két országot. A sárospataki könyvek Putyin elnök rendkívül sikeres budapesti látogatásához kapcsolódó visszaszolgáltatását komoly eredménynek tekintem. Az orosz elnöki vizit meggyõzõ jele volt annak, hogy mindkét ország elkötelezett a kiegyensúlyozott kapcsolatok folytatása mellett.