Különleges fotók

2019.09.23. 20:00

Veterán kutyusok az objektív előtt: jótékony kezdeményezésben vesz részt a Pázmándi-Nosztalgiajármű Egyesület

Örökbefogadni egy menhelyi kutyust és új családot biztosítani neki sokak számára vonzó. A legtöbben azonban kölyköket választanak, így a felnőtt négylábúak esetében nem ritka, hogy ha valaki idősen kerül a menhelyre, örökre ott ragad. Ezen próbálnak meg változtatni Kádár Zsuzsiék a pázmándi egyesülettel.

Elekes Gergő

Rónai János oszlopos tagja a Pázmándi Nosztalgiajármű-Egyesületnek, büszkén pózolt Blanco mellett

Fotó: Kalácska János

Kádár Zsuzsi számára nem ismeretlen terep a veteránvilág. Tíz évvel ezelőtt ismerte meg férjét, Törőcsik Zsoltot, és már akkor a család 1971-es Fiat 500-as járgányát vezette Debrecenben. Mikor elhatározta, hogy Veszprémbe költözik a férjéhez, természetesen jött vele az autó is. Ahogy ők fogalmaztak, „hamar rákaptak a veteránozás ízére”, óriási élménynek tartják a kisautóval való közlekedést, melynek nyitható a teteje, aranyos, és ugyan lassan megy, de mindenhova el lehet jutni vele. Nem is gondoltak korábban arra, hogy bárhol ki kellenne állítaniuk járművüket, amíg bele nem botlottak a budapesti szocialista autók szemléjébe. Látogatóként érkeztek az eseményre, de azonnal kiállítóként kezelték őket, körberajongták autójukat, rengetegen fotózkodtak vele. Ezt követően nem volt visszaút, keresni kezdték a veterános találkozókat, mely során sok új emberrel ismerkedtek meg az ország különböző pontjain, Veszprém megyében, Székesfehérvár környékén, Pécsett. Így találkoztak hét évvel ezelőtt a Kerkuska Csaba vezette Pázmándi Nosztalgiajármű-egyesülettel is, akikkel szoros barátság alakult ki.

Kádár Zsuzsi (jobb szélen) férjével, Törőcsik Zsolttal (csokornyakkendőben) évek óta jó barátságot ápolnak a Kerkuska Csaba (mikrofonnal a kezében) vezette Pázmándi-Nosztalgiajármű-Egyesülettel
Fotó: Elekse Gergő / Feol.hu

Az öreg autók szeretete mindig is jelen volt Zsuzsiéknál (habár állítása szerint ő maga inkább a veteránok nyújtotta élményekért rajong, mintsem magukért az autókért), ám idővel rákényszerültek arra, hogy vegyenek egy „rendes” járművet is. Ekkor érkezett életükbe egy 1986-os Lada, amit bontás elől mentettek meg, révén csakis erre volt pénzük. A kocsi nem volt túlságosan szépnek nevezhető, viszont nagyon kevés kilométer volt benne. Sötétbarna színének köszönhetően pedig igazi különlegességnek számít a veterános körökben is. Nemrégiben sikerült teljesen felújítaniuk, OT rendszámot is kapott.

Bejgli és az elhatározás

Tavaly május előtt érett meg a helyzet arra, hogy örökbefogadhassanak egy kutyát. Zsuzsiék a Futrinka Egyesületnél figyeltek fel Bejgli fotóira, és bár eredetileg vizslát szerettek volna, végül a keverék kutyus lett a befutó. Május elsején hozták el a menhelyről, és azóta is nagy a boldogság, Bejgli mindenhová (így természetesen a veterános találkozókra is) elkíséri gazdáit. Úgy vették észre, hogy mind a kutyus, mind az autók miatt kapcsolatba kerülnek az emberekkel, megszólítják őket, történeteket mesélnek a velük szóba elegyedők (például, hogy gyermekként ilyen autót vezettek vagy ilyen kutyusuk volt). Kapcsolatban maradtak több menhellyel is, mert ugyan nagyon sok kutyába beleszerettek, 50 négyzetméteres lakásuk limitálja a befogadható kutyusok számát, felelős gazdiként nem vállalhatnak többet. Zsuzsi szerint ez a kulcsszó: a felelősség, ugyanis mindenkinek magának kell felmérnie, hogy van-e energiája, ideje, türelme, kapacitása egy kutyushoz, nem lehet csak úgy hirtelen fellángolásból nekivágni az örökbefogadásnak.

Úgy érezték, nem tudnak tétlenül elmenni a többi kutya sorsa mellett sem. Gondolkodtak rajta, hogy miként tudnának segíteni, majd egyszer csak jött a felismerés: párhuzamba állíthatók az öreg, felnőtt kutyák és az öreg autók. Nehezebben kezelhetők, több lehet velük a gond, többe kerülhet a fenntartásuk, nehézkesebb lehet velük az élet, de értékesek, és imádnivalók!

Hozzájuk lassulunk, egy másik nézőpontot követelnek meg ebben a rohanó világban. Sokan félnek idős kutyát örökbefogadni – hátha sikerülne eloszlatni ezen félelmek egy részét, amellett, hogy reális képet mutatunk, és felelős döntéshozatalra biztatunk mindenkit!

– mesélte reményteli hangon Zsuzsi.

Attól, hogy öreg egy kutya, nagyon tud szeretni, érdemes befogadni őket. Lehet, hogy csak egy-két évig lesz az emberrel, de addig is törődnek vele. Egy nyugdíjas kutya is megérdemli a törődést, hogy legalább a maradék ideje szép lehessen. Minden kutyának van egy saját története, a menhelyek kapacitása pedig véges. Rizikós, amikor egy felnőtt kutya kerül be egy menhelyre, mert lehet, hogy soha többé nem kerül ki onnan. Az első fotózásnál volt is egy kutya (Exel papa), aki nem élhette már meg a fotók megjelenését. Mivel a kampányunk megjelent nyomtatásban is, így Exel papa talán a többi kutya sorsán tud majd segíteni. Ha az akciónk segítségével csak egy kutya találja meg új családját, akkor nem hiába dolgoztunk.

Pázmándi segítség

A Pázmándi Veteránautó-Egyesület, Kerkuska Csaba elnökkel az élén, rögtön két autóval állt az ügy mellé, illetve számos veterános társát csábította magával a fotózásra. Emellett tavaly karácsony előtt 220 kg száraztápot gyűjtöttek egy kajászói menhelynek is. Csabáéknak szintén mentett kutyáik vannak, és a veteránosok között is sok a gazdi, az állatbarát, így azonnal átérezték a kezdeményezés fontosságát. Általánosságban elmondható, hogy eddig akárkinek meséltek ötletükről, mindenkinek azonnal tetszett és támogatásáról biztosította a szervezőket.

Rónai János oszlopos tagja a Pázmándi Nosztalgiajármű-Egyesületnek, büszkén pózolt Blanco mellett
Fotó: Kalácska János

A fotózás

Ezidáig két fotózáson vannak túl. A fényképész, Kalácska János az első alkalommal kész ötletekkel jött, ám hiába van az ember fejében van valami elképzelés, az autót még be is tudja állítani, de a kutyusoknál mindig sok múlik az aktuális hangulatuktól. Mivel a fotókon nem a saját gazdáik, hanem a járművek tulajdonosaival pózolnak, ismeretlenek egymásnak. Szerencsére ezeknek a kész fotókon már nyoma sincs.

További nehézséget jelent, hogy ki vannak téve az időjárás viszontagságainak is, illetve, hogy sok embert kell mozgatni. Az első fotózáson szép, napos idő várta őket, három veteránautó tündökölt a kutyusok mellett a 1,5 órás folyamat során. Második alkalommal a fényképek szintén ennyi időn át készültek, ám ezúttal már hét autóval dolgoztak, melyek közül 4 Pázmándról, 3 pedig Budapestről érkezett.

Tóth Milán számára nem volt kérdés, hogy az ügy mögé álljon. Momi így tehát egy gyönyörű BMW társaságában pózolhatott
Fotó: Kalácska János

Amennyiben az időjárás kegyes lesz hozzájuk, idén még 2 fotózást is szeretnének véghezvinni.

Kiket vonnának be?

  • Veterán és öreg autók tulajdonosait: hozzák ki féltett kincseiket, mutassák meg a világnak, és mondják el, miért szeretik őket.
  • Menhelyeket, ideiglenes befogadókat: mutassák meg idősebb védenceiket, mondják el, miért szeretheti őket leendő gazdájuk. Sok idős kutya ragad benn a menhelyeken, pedig nekik is szükségük lenne szerető családi környezetre életük utolsó éveire.
  • Fotósokat: a fotók felajánlásával egy jó ügy mellé állhatnak.
  • Ha valaki úgy érzi, bármilyen módon az ügy mellé állna, közvetlenül Zsuzsiékkal veheti fel a kapcsolatot a RoadwalkerS Facebook oldalon.

     

    Ezek is érdekelhetik

    Hírlevél feliratkozás
    Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!