Északról érkezik a „fekete sereg”

2020.11.16. 14:00

Többmilliós kárt okoznak a kormoránok, milliókba kerül a védekezés ellenük

Egyre sűrűbben durrognak a gázágyúk és dörögnek a puskák a halastavak és a természetes vizek partján: próbálják elűzni, gyéríteni az északi országokból a hideg elől a kontinens belsejébe menekült, mind népesebb kormoráncsapatokat.

Dávid Erzsébet

Éppen rendkívüli agyafúrtságuk miatt tudnak hatékonyan vadászni, de elszaporodni is Fotó: stock

– Nagyon várjuk már a hideget, hogy a jégpáncél megvédje halainkat a kárókatonáktól – mondja Lévai Ferenc. A rétimajori Aranyponty Zrt. vezérigazgatója nem véletlenül sürgetné a keményebb időt, a kormoránok ugyanis naponta mintegy 100-150 kilogramm halat falnak fel a gazdaság tavaiból, s legalább ugyanannyit megsebeznek.

A madárvilág egyik csúcsragadozójának számító kormorán a legnagyobb halpusztító

Hihetetlen étvágya van. Egy korábbi felmérés szerint az itthon fészkelő nyolc­-tízezer párból álló csapat az ősszel érkező, harminc-, harmincötezres vándorló, kóborló kárókatonával kibővülve, évente mintegy 3500 tonna halat fog ki a hazai vizekből. Csak kicsivel kevesebbet, mint a horgászok. Ráadásul kizárólag élő halra, legszívesebben a hengeres testűekre, süllőre, márnára, kecsegére, balinra, csukára csapnak le. S nemcsak az elpusztításukkal okoznak kárt, hanem azzal is, hogy amíg megtalálják a kedvükre való falatot, éles csőrükkel többet megsebesítenek, pusztulásukat okozva.

A kormorán magányosan is kiváló vadász, de csapatban felülmúlhatatlan. Az összeverődött ötvenes, százas rablóbanda csatárláncban támad, s hihetetlen vérengzést végez a hidegebb vízben már lassabban mozgó, illetve elvermelt, vagy elvermelésre készülő halak között, s beszorítják őket a sekély vízbe és a nádasokba, ahol „megfáznak”, leromlik az állapotuk. De nemcsak a halpusztítás írható a kormoránok számlájára, a természetet is rongálják: maró ürülékükkel tönkreteszik a fészkelőhelyként használt fákat.

Éppen rendkívüli agyafúrtságuk miatt tudnak hatékonyan vadászni, de elszaporodni is Fotó: stock

A kárókatonák és a vizek gazdái között szinte folyamatos a háború

A madarak ugyanis annak ellenére sem távoznak a zsákmányt nyújtó területekről, hogy rendszeres riasztással és a szabályok betartása mellett végzett gyérítéssel próbálják elűzni őket. Ami nem könnyű, mert a kormorán nagyon agyafúrt. Rövid idő alatt „megszokja” a gázágyúk dörgését, s éles szemével 200 méterről is kiszúrja a puskás embert. Sőt – említi Lévai Ferenc – a tavaknál rendszeresen tanyázó kárókatonák már az autója hangját is felismerik, s elhussannak, mielőtt lőtávolságra megközelítené őket. A gondokat tetézi, hogy új rablóként, a nagy kormoránok „rokonai”, a kis kárókatonák is megjelentek a tavaknál, s pusztítják az ivadékokat. Mivel védettek, gyéríteni nem, csak riasztani lehet őket. A halrablók elleni védekezésre egyébként van állami támogatás, de annak az összege az Aranypontynál alig 10 százalékát fedezi csak a költségeknek – mondja Lévai.

Míg Rétimajorban már ott vannak a vándorló, átutazó kormoránok első csapatai, a Dinnyési Ivadéknevelő Halgazdaságban még csak a közeli napokban várják a fekete sereget. Szabó Krisztián, a Halgazdaság Kft. ügyvezetőjének tapasztalata szerint mivel a vadlibák már megérkeztek, utánuk rövidesen befutnak a kormoráncsapatok is. A 100 hektáros gazdaságban két puskás emberrel és 2 gázágyúval próbálják a nem várt vendégeket távol tartani a tavaktól: a puskások terepszínű ruhában és arcot takaró maszkkal igyekeznek lőtávolságra megközelíteni őket. Ebben a tógazdaságban is elképesztő károkat okoznak.

Volt év, amikor egy 30 hektáros tó haltermésének kétharmadát felfalták, máskor a betelepített kétnyaras halállománynak alig 60-70 százalékát hagyták csak meg

Az ügyvezető szerint sürgősen megoldást kell találni egyebek között arra, hogy bár a madár nem védett, csakis külön hatósági engedéllyel gyéríthető, s az általa okozott veszteségekért viszont nem jár kártérítés. Rendezni kell a kérdést a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MAHAL) szerint is, ezért a szervezet még az idén tervezetet nyújt be, s javasolja a gyérítési engedélyek egységesítését, s azt, hogy természetvédelmi felügyelet mellett szabályozzák a hazai kormorán-állományt – hangsúlyozza Lévai, hozzátéve, a kérdés megoldására együttműködésre is szükség van azokkal az északi országokkal, ahol nagy és védett kormorántelepek vannak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!