Benyúlni valaki más kerítésén, esetleg megsimogatni az utcán egy idegen kutyát?

2020.08.11. 20:00

Néhány jó tanács, amelyet érdemes figyelembe venni, ha kutyával találkozik az ember

Ártalmatlannak tűnő helyzetek, amelyek mégis időnként kellemetlen élményként maradnak meg emberben, állatban egyaránt – ilyenek azok, amikor nem kellő óvatossággal vagy tisztelettel közelítünk az ebhez, a területéhez. Íme néhány tanács, amelyet ha figyelembe vesz az, aki kutyával találkozik, jobban jár…

S. Töttő Rita

Kutyasétáltatás közben jó, ha mindenki tiszteletben tartja a másikat, kutyák, gazdák egyaránt

Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

Jó az, ha az ember szereti a kutyákat. S az is, ha a következő generációt is arra tanítja, hogy az állatokkal lenni, élni jó dolog, hogy a kutya fontos része a társadalmunknak. Vannak azonban helyzetek, amelyeknek ugyan alapvetéseknek kellene lenniük, mégis rendszeresen rosszul sülnek el. S amelyekből adódóan rossz emlékek, sérülések maradhatnak hátra.

Az ember és a kutya közti kommunikáció ugyanis időnként félrecsúszik.

Idegen blöki és a gyerek

Ilyen az, amikor idegen kutyához szeretne odamenni valaki. A gyerekek – persze azok, akiket az állatok szeretetére neveltek, vagy éppen nincs korábbi kellemetlen tapasztalatuk – szívük teljes bizalmával közelítenek ezekhez az állatokhoz. Odanyúlnak hirtelen, átölelik a nyakát, és a saját módjukon fejezik ki az iránta érzett szeretetüket. Ami persze önmagában még nem lenne baj, de mégiscsak óvatosságra és a kutyák iránti tiszteletre is meg kell tanítani őket. Arra, hogy mielőtt odarohannak, simogatnak, szo­rongatnak, sikongatnak előt­tük, megkérdezik, egyáltalán meg szabad-e simogatni a kutyát. S ha igen, akkor jobb ha tudják, mit és hogyan érdemes tenni. Megszagoltatni a kezét az ebbel, kedvesen szólni hozzá, s ha láthatóan szívesen viszonozza a kedvességet – odabök az orrával, nyíltan ránéz, csóválja a farkát –, akkor van lehetőség simogatásra. De ha nincs meg ez a kedves nyíltság a kutyában – mert mondjuk nem érzi jól magát, beteg, öreg, fáradt, nyűgös, vagy éppen egészen más dolga van, hiszen a séta komoly dolog –, akkor meg kell értetni a gyermekkel, hogy ez most nem lenne jó alkalom az ismerkedésre. Akármilyen kicsi az emberke, minden korosztálynak a saját szintjén el lehet ezt magyarázni. Például úgy, hogy biztosan ő sem szeretné a szorongatást, kérdezősködést, amikor éppen nyűgösen battyog haza az óvodából, iskolából. De ugyanezeket a helyzeteket akkor is fel kell mérni, ha ismerős ebbel fut össze az ember gyereke.

Kutyasétáltatás közben jó, ha mindenki tiszteletben tartja a másikat, kutyák, gazdák egyaránt
Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

Kutyások ha összefutnak

A magukat tapasztaltnak gondoló vagy jelentős tudással rendelkezőnek vélő kutyások előszeretettel adnak kéretlen tanácsokat kutyát sétáltató társaiknak, amikor összefutnak. Hogy hagyja, hadd szagolja meg az egyik a másikat, hogy ne kerülje ki őket, ne vegye fel és hasonlók. Ám ismeretlenül ilyen tanácsokat adni épp olyan felelőtlenség, mint az, ha valaki póráz nélkül hagyja lófrálni kedvencét egy kutyákkal, emberekkel teli parkban. Adjuk meg a másiknak a tiszteletet, és engedjük meg neki, hogy eldöntse, érzi-e magát és kutyáját annyira biztonságban vagy magabiztosnak ahhoz, hogy ezeket a lépéseket megtegye! Ha nem, szíve joga kikerülni, felvenni, elsomfordálni, akkor is, ha ez a tapasztalat szerint ilyen-olyan viselkedési mintázatokat alakít ki a kutyában. Nem attól lesz valaki jó kutyatartó, ha úton-útfélen számára feszült helyzetekbe megy bele, hanem attól, hogy ha már biztonságosan tud kezelni egy alkalom szülte szituációt, akkor abba beengedi a kutyáját – a megfelelő felügyelet mellett.

Eb a kerítés mögött

Talán a gyermekorvosok tudnának mesélni arról, milyen gyakran érkezik hozzájuk sérülésekkel kisgyerek azért, mert az benyúlt egy kerítésen a kutyához. Ez az egyik legfontosabb, amit meg kell tanítani a kisgyereknek – és sajnos gyakran felnőtteknek is: soha, semmilyen körülmények között nem nyúlunk be senkinek a kerítésén! S nemcsak azért, mert magántulajdonról van szó és „pofátlanság”, hanem azért sem, mert a kutya – legyen az akármilyen pici vagy nézzen akármilyen egykedvűen – a saját territóriumának határait nagyon komolyan veszi. Az udvar a kutya területe, bátran és határozottan cselekszik akkor, ha veszélyeztetve érzi. Az ő dolga ugyanis megvédeni a területet s a benne élőket.

Ezek mind olyan „alapvetések”, amelyeket mégis minden nap megszegnek az emberek. Óvatossággal és tisztelettel azonban megelőzhető a legtöbb baj.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!