Vizsla, az erdők mindenese

2019.10.21. 20:00

Negyedszer rendezték meg az Országos Vizsla Főversenyt Soponyán

A vizslának lételeme a vadászat, amelyben nagy szerepe van a négy éve felélesztett vizsla főversenyeknek. Hogy miért olyan fontos ez, s hogy mi lesz a vizslával a „civil” életben, arról Sándor Gyula, az Országos Magyar Vadászkamara kinológiai szakbizottságának elnöke mesélt.

S. Töttő Rita

Noveczki Katalin vizslatenyésztő, vadász, ezúttal, mint zsűritag érkezett a vizsla főversenyre, persze két kutyáját sem hagyta otthon

Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

Friss, ropogós volt még az ősz múlt hét végén, amikor az Országos Magyar Vadászkamara rendezésében zajlott az Országos Vizsla Főverseny a soponyai ökoturisztikai központban. A kétnapos rendezvényen vizslák és vadász gazdáik mutathatták meg, hogyan tudnak együtt dolgozni. A versenyt 1971-ben, a Vadászati Világkiállítás idején rendezték először, onnantól a rendszerváltásig minden esztendőben megtartották. Ezt követően azonban kikopott a szakmai programok közül. Négy éve élesztette újra a kamara a versenyt, amely megyei, majd regionális szintű válogatók után a főversenyen méretteti meg a legjobb vadász-vizsla párosokat.

- A vizsla egy nagyon emberközpontú kutya, az egész vadászat arról szól, hogy amit a vadász mutat, gondol, azt neki meg kell oldania. A vizsla főverseny sajátossága pedig az, hogy csak azok indulhatnak rajta, akiknek van vadászjegye. Tehát sportkutyások nem – meséli Sándor Gyula, a kamara kinológiai szakbizottságának elnöke, a rendezvény főszervezője, hozzátéve, hogy szerinte attól lesz talán valaki a legjobb – a rengeteg gyakorláson és munkán túl -, hogy a páros összeérik. – Igyekszünk visszahozni a köztudatba, hogy a vizsla a vadászatban mindenes, ő old meg minden feladatot. A mai kor vadásza ugyanis már nem biztos, hogy minden feladatra tud külön kutyát tartani. Az a fajta kutyasuttogós összhang ugyanis, ami a gazda és a kutya között van, ebben a szerepkörben csúcsosodik ki. Éppen ezért olyan apró nüanszokat is pontoznak a bírók egy ilyen versenyen, mint hogy hová ül le a kutya a gazda körül. Egy ilyen 'együttrezdülés' persze sok mindenen múlik, azon is, hogy azon a napon éppen milyen hangulata van a párosnak, hozzák-e a formájukat.

Noveczki Katalin vizslatenyésztő, vadász, ezúttal, mint zsűritag érkezett a vizsla főversenyre, persze két kutyáját sem hagyta otthon
Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

„Fontos, hogy munkában tartsuk őket”

A vizsla, mint fajta szinten tartása tekintetében is nagy szerepe lehet a hasonló munkaversenyeknek, ugyanis tenyésztése manapság egyre inkább elment a küllem, a külcsín felé. – Pedig a vizslákat arra „találták ki”, hogy ha a szemünkkel balra nézünk, akkor balra fusson. Ha mi hazaérkeztünk, ránk néz és tudja, hogy épp egy sörre lenne szükségünk. Mert ránk van hangolva. A probléma az, hogy ez a vadászathoz kell, a civil élethez nem. Ha kivesszük a vizslából a munkát, akkor azt az összhangot veszítjük el, ami a közös rezgés lényege. S mindemellett a fizikuma is változik, hisz nincs munkára ösztönözve. Ezért aztán nagyon fontos, hogy munkában tartsuk őket – fontos ez a kutyának és az embernek is – világít rá a szakember, hozzátéve: a vadászoknak is tudniuk kell, hogy vizslával mennyivel szebb, jobb, érdekesebb vadászni.

Sándor Gyula, a kamara kinológiai szakbizottságának elnöke
Fotó: S. Töttő RIta / Fejér Megyei Hírlap

– A vad szempontjából is sokat számíthat a vizsla, hiszen nem veszik el a megsebzett vad, nem marad magára, nem szenved napokon át, hanem a vizsla segítségével terítékre kerül. S ez nagyon fontos a vadászat kritikusai számára is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!