Madárdalos gólyavárás

Nem hiába a Madárdal tanösvény elnevezés: a tavasz beköszöntével tényleg daltól hangos a Dinnyési-fertő. Ám hamarosan a kelepelés is része lesz a koncertnek, hiszen sorra érkeznek vissza a messzi Afrikából a hazánkban költő gólyák. Tiszteletükre szombaton gólyaváró napot rendeztek a Dinnyési-fertőn, ahol Fenyvesi László, a Madárdal tanösvény "házigazdája", környezeti nevelője várta az érdeklődőket.

– A gólyákról már az ovisok is tudják, hogy Afrikában vészelik át a mi zord telünket, ám az talán már kevésbé ismert tény, hogy az európai madarak két útvonalat követve érik el a meleg kontinenst. A mi gólyáink Törökország felé indulnak, a Boszporuszon és a közel-keleti térségen átkelve jutnak el a földrész középső, illetve déli részére, míg a nyugat-európai populációk  Gibraltáron át vonulnak Nyugat-Afrikáig. Választásuk attól függ, hogy „felmenőik” valaha hol vészelték át a jégkorszakot: az akkor berögzült útvonalak máig megmaradtak.

Azonban a melegedő teleinknek, illetve annak köszönhetően, hogy sokan etetik őket, egyre több gólya dönt úgy, kisebb kockázat, ha hazánkban marad, nem teszi meg a többezer kilométeres utat, tudjuk meg a szakembertől. Hiszen nem a hideg az, amit nem visel el az állat, hanem a táplálék hiánya. Ha azonban ez utóbbi megvan, nincs ok az utazásra – persze, nem ez lenne a természet rendje...

– Míg a gólyákat még csak most várjuk, vonuló madaraink közül az egyik legkorábban hazatérő, a bíbic már hetek óta megérkezett a fertő szikesire. A bóbitás, fekete-fehér alapszínű, régi számítógépes játék zenéjéhez hasonlatos kiáltozásáról és látványos nászrepüléséről könnyen felismerhető madár már februárban visszatér költési helyére. Élelemszerzési stratégiája egyedi, szárnyának gyors verdesésével „kicsiklandozza” a föld alól a gilisztákat, így rögtön táplálékhoz jut, amint kicsit felenged a föld  – mondja Fenyvesi László.

A bíbic egyébként a talajon fészkel, mégpedig főként az olyan legelőkön, ahol az állatok rendszeresen rövidre legelik a növényzetet, amilyen például a Dinnyési-fertő szikese. Érdekes, hogy a lábasjószág, bár folyamatosan a fészkek közelében bolyong, a tojásokra sosem lép rá – osztja meg tapasztalatait az évtizedek óta állattartással is foglalkozó szakember.

– A jó megfigyelő pajzsoscankó csapatokat is felfedezhet a távcsövében. A szalonkafélék családjába tartozó madarak csak átvonulnak hazánkon, költésük csupán alkalomszerűen fordul elő, hiszen Európa és Ázsia északi részének lápos, nedves vidékein nevelik fiókáikat. Dürgésük is ez utóbbi területeken zajlik, így nálunk ritkábban láthatjuk a faj nevét adó tollpajzsot a hímeken, hiszen ez az impozáns „öltözék” csupán a nászruhát jelenti náluk.

Sok madárfaj „lokálpatrióta”, nem indulnak vándorútra a tél közeledtével. Ilyen a barkóscinege, ami az egyik legkorábban költő énekesmadarunk. A városi ember szeme elé ritkán kerülő madarat nagy csapatokban mozogva figyelheti meg az érdeklődő a Dinnyési-fertő nádasaiban.

– Ez a faj nem vonul, csupán kisebb távolságokat megtevő, úgynevezett kóborlásáról ismert: ha egy területen elfogy az élelem, újabb nádas után néz.

Mivel igen korán, a kikelést követő két-három hónapon belül párba áll, és gyakran élethosszig tartó monogám kapcsolatban marad, nem vesztegeti azzal az időt, hogy minden tavasszal új párt keres.

– Erről az énekesmadarak körében ritka stratégiáról a nálunk, a fertőn tizenkét év alatt gyűjtött adatokat feldolgozva született tudományos munka tavaly. Hasonlóképpen szeretnénk többet megtudni a nálunk fészkelő fecskékről, a költőállomány nagyságáról, a vonulásukról és a telelőhelyükről, amihez szívesen fogadunk minden információt és segítséget.

A Dinnyési-fertő következő programja a gólyaköszöntő nap lesz, április 2-án. Ekkorra valószínűleg már minden gólya megérkezik a környékre, és az érdeklődőket hangos kelepelés várja majd a szokásos találkozóhelyen, a tanösvény elején (Dinnyés, Rózsa utca sarka) álló gólyafészek alatt, reggel 9-kor.

Április 23-án pedig a Kihajtás napjára várja Fenyvesi László és csapata a természetbarátokat. Az érdeklődőkkel együtt terelik majd ki a nyári legelőre a racka juhokat, és közben sok izgalmas tudnivaló derül majd ki a legeltetéshez kötődő növényekről és madarakról.