2017.06.30. 16:50
Kacsás kaland a Bányatónál
Régen voltam kedvenc kacsáimnál a Bányatónál. Alighogy odaértem, s hívni kezdtem őket, legnagyobb örömömre több apró kiskacsa is rohant felém. Természetesen anyukájukkal.
A kis apróságok ott sertepertéltek körülöttem. Gondoltam, bizony, megfogom az egyiket, lefotózom! Ki is néztem magamnak a legaranyosabb fekete színűt. Oda jött teljesen a lábamhoz... Hopp! Egy óvatlan pillanatban el is kaptam. A kiskacsa hangos hápogással kiabált anyukájának. A kacsamama eszeveszett gyorsasággal ott termett mellettem, hangos hápogással adta tudtomra, ha nem adom vissza a gyermekét, bizony nagyon megbánhatom... Elkezdte csipkedni a lábamat, szárnyait fenyegetően térdem felé csapkodta. Feledtem a kínálkozó együtt fotózást a kicsivel, gyorsan visszaadtam édesanyjának.
Máskor nem teszek ilyet. Tudom, hogy mindenkinek élete értelme a gyermeke, még ha csak egy kacsamamáról is van szó. Máskor is jövök, de nem kapom fel a kiskacsádat!
Márkus Hilda
