Gyermekkora óta különleges kapcsolat fűzi a kutyákhoz Göde Gábort, fehérvári trénert

A kutyákhoz már egészen kiskora óta különleges kapcsolat fűzi

- A szüleim sokszor mesélték, hogy én voltam az a gyerek, aki mindig odament a kutyákhoz az utcán, ismerősnél, bárhol, akármilyen fajtájú vagy méretű kutyáról is volt szó. Mindig volt kutya a családban, nagyszülőknél, de az első „igazi”, saját kutyát 12 évesen kaptam, egy gyönyörű rajzos németjuhászt, aki közel 13 évig volt velünk. Vele kezdtem el kutyaiskolába járni, egy olyan oktatóhoz, akivel manapság, rá 28 évre együtt dolgozhatok, kölcsönösen segíthetjük egymást.

Tizenévesen állatorvos szeretett volna lenni

- Így kifejezetten nem tudtam, de mindig központi szerepet töltöttek be az életemben a kutyák. Anno nem volt ez a szakma ennyire elterjedt, nem volt ennyi lehetőség fejlődésre, a tanulásra, illetve nem is mozogtam ilyen körökben. Tizenévesen állatorvos szerettem volna lenni, de ahhoz azért jóval többet kellett volna a tankönyvek felett görnyedni!

8 éve foglalkozik komolyan az oktatással, és úgy véli mindig van hova fejlődni

- Komolyan körülbelül 8 éve foglalkozom a kutyázással, a kutyaoktatással, ezalatt az idő alatt rengeteg ágazatba belekóstolhattam, mint például az IGP, a mondioring, a mantrailing, de büszkeséggel tölt el az, hogy országosan több fegyveres szerv kéri segítségemet is a kutyák tréningjével kapcsolatban, amelyeken őrző-védő segédként szoktam részt venni, avagy én vagyok a „csibész”. Egy örökbefogadott, problémás kutyával ismét elkezdtem iskolába járni, itt kitanultam az alapokat, aztán úgy hozta az élet, hogy átvettem ezt az iskolát. Azóta rengeteg helyen megfordultam, különböző módszereket láttam, legyen itt szó engedelmes, vagy őrző-védő képzésről. Mint a legtöbb szakmában, ebben sem tanulhat eleget az ember, mindig új módszerek, kutatási eredmények vannak.

A haladó csoportban sokkal nagyobb pontosságot és koncentrációt követel a kutyáktól

- Az oktatás során az elsődleges mindig a pozitív megerősítés, jutalmazás, azaz hogy nem a „rossz” viselkedést büntetjük, hanem a „jó” viselkedést jutalomfalattal díjazzuk.

A csoportos tréningek alkalmával a kezdő csoportban elsősorban a láb mellett menetelést tanítom, illetve az alapengedelmes „pózos” gyakorlatokat, azaz láb mellett ültetést, fektetést, állítást, de a menet közben ültetés, menet közben fektetés és a menet közben állítás is tananyag. Ez az a feladat, amikor a kutyát mondjuk lefektetjük, otthagyjuk, és a kutya ebben a pózban nyugodtan megvár minket, nem mozdul onnan. A behívás és szocializáció minden óra elengedhetetlen feladata. A szocializáció nem csak kutyák egymásra történő szocializációját jelenti, hanem a külső környezeti hatásokat is például autó, kerékpáros, tűzijáték, a magasság, de akár egy porszívó is.

A haladó csoportban körülbelül ugyanezeket gyakoroljuk, viszont ott már bekerül a tananyagba a póráz nélküli láb mellett követés, a távolról irányíthatóság, de itt már előveszem a „gonoszabbik” énem. Sokkal nagyobb pontosságot és koncentrációt követelünk meg a kutyáktól sokkal komolyabb zavaró tényező mellett. Például, ha egy kutyát fekve otthagyott a gazdija, az akkor sem kelhet fel, ha egy másik kutya szó szerint átsétál felette. Normál, nem pandémiás helyzetben gyakori a városi óra is, ahol a város különböző pontjain tartunk tréningeket, mint a Zichy ligetben, a belvárosban, a Plazaban. Mindig azt szoktam mondani, hogy én olyan lakossági kutyákat képzek, akik nem csak a négy fal között működnek.

A csoportos engedelmes órák után a civil kutyáknak tartok őrző-védő foglalkozást. Az egy nagyon nagy tévhit, hogy ezzel a kutyák agresszióját növeljük. Az őrző-védő képzést a kutyáknak két ösztönére, a zsákmányszerző és a védőösztönre építjük. Egy jó szakember segítségével ezt nagyszerűen lehet kontrollálni, illetve hozzám csak azok a lakossági kutyák jöhetnek erre a tréningre, akik engedelmes képzésen is részt vesznek. Ezalatt a gazdi megtanulja, hogy milyen olyan jeleket kommunikál a kutya, amikor adott esetben közbe kell lépnie, és letilthatja erről a kutyát!

A kutyáknak vajon tényleg falkavezérre van szükségük, vagy mi a jó kapcsolat titka kutya és gazdája között?

- Véleményem szerint a kutyának nem falkavezérre van szüksége! Gondoljunk csak bele, mi a falkavezér egyik feladata? Többek között a falka védelme. Nekem nem feladatom a kutyámat megvédeni, sőt, ez pont fordítva igaz, ha egy arra szakszerűen kiképzett kutyám van. A kutyának egy határozott és következetes szellemi VEZETŐRE van szüksége. A határozottság nem egyenlő az agresszióval! Az ebeknek rövid, egyértelmű, határozott utasításra van szüksége, felé feketén-fehéren kell kommunikálni, sosem szabad „szürkén”! A legjobb módszer, hogy minél többet foglalkozzunk a kutyánkkal. Egy kis tréning, egy kis játék, séták, kirándulások, és így biztos, hogy harmonikus lesz ez a kapcsolat!

Ezek a leggyakoribb panaszok, amelyek szinte minden esetben felmerülnek

- Két dolog szinte minden esetben elhangzik: azt szeretném, hogy ne húzzon, hogy a lábam mellett sétáljon, illetve ha szólok neki, akkor visszajöjjön. Ezek viszonylag könnyen megtaníthatóak a kutyáknak.

Sajnos viszonylag sokszor előfordul az akár emberre, akár másik kutyára agresszív, leginkább felnőtt 2-3 éves kutya. Ilyenkor mindig meg szoktam kérdezni a tulajt, hogy miért várt eddig, miért nem jelentkezett előbb? Mindkettő kezelhető, de a siker titka mindig egyedfüggő! Kérem a gazdikat, hogy ne várjanak, forduljanak szakemberhez!

Azt mondják az ember akkor boldog, ha a hobbija hivatása is egyben és boldogságot jelent számára a munkája. Úgy érzi ezt eltudja mondani magáról, célba ért az életben?

- Az embereket mindig az elérhető célok viszik előre, mindig kell valami, hogy az ember fejlődjön. De kérdésre a válaszom: igen, abszolút elégedett vagyok az életemmel, a kutyázással megtaláltam a célom és a hobbim is, illetve a magánéletemben is révbe értem, hiszen minden sikeres férfi mögé kell egy nő, aki nyúzza!

A jövőben szeretné tovább fejleszteni magát és a jelenleg 8 hónapos belga juhászkutyáját is

- Szeretném szakmailag továbbfejleszteni magam, ha jelenlegi helyzet engedi, akkor ősszel szeretnék a legnagyobb megszerezhető „B” kategóriás őrző-védő segéd címért levizsgázni . Emiatt jelenleg heti 2 alkalommal járok Gödöllő mellé Szadára, ahol a szakma élvonalába tartozó szakemberektől tanulhatok.

Hosszabb távú terveim között szerepel Arya, a most 8 hónapos belga juhász kiskutyám. Szeretnék vele IGP 3-as szintig eljutni (ez a kutyás sport egy ágazata, amelyben engedelmes, őrző-védő és nyomkövetés van), de ennek az még nagyon az elején tartunk, és biztos vagyok benne, hogy hosszú, rögös és akadályokkal teli út áll előttünk!

Mi az, ami még a kutyaoktatáson kívül az élete szerves része és boldoggá teszi?

- Mindig szerettem a természetet, most legújabb hobbim a SUP, alig várom a jó időt. A közös kirándulások a barátnőmmel, a két belga juhászkutyánkkal, Sarahval és Aryával mindig feltöltenek, és az már csak hab a tortán, hogy ha ugyancsak kutyás barátainkkal tudjuk ugyanezt megtenni, és nekivághatunk az erdőknek, hegyeknek, a kis falkánkkal...