A kutyánk „hangoskodása” mindig jelent valamit – Kozma Hilda fehérvári kutyatrénerrel beszélgettünk

Az ugatás a kutya természetes kommunikációs eszköze. Ezzel fejezi ki érzelmi állapotát, így vezeti le a feszültséget, energiát, közöl valamit, véd és figyelmeztet. Az emberrel való együttélése során azonban ragadozó léte ellenére kell alkalmazkodnia a kétlábúak környezetéhez. Hogy ez az együttélés minél gördülékenyebb legyen, az embernek is meg kell ismernie, értenie az ugatás mibenlétét. Van az a pont ugyanis, amikor már nem természetes ez a tevékenység. Ezt általában mindenki felismeri – az idegtépő, folyamatos ugatás egyfajta segélykiáltás, amely arra utal, hogy egészen biztosan valami nincs rendben. Kozma Hilda fehérvári kutyatrénernek Csányi Vilmos etológus egyik kijelentését hoztuk fel első példaként, aki azt mondta, hogy vannak olyan fajták, amelyek hangosabbak, ugatósabbak, vagyis kommunikációs eszköztáruk során szívesebben nyúlnak a vokalizációhoz.

– Ez így van, vannak fajták, illetve egyedek, amelyeknek a hanggal való kommunikációja erősebb. Ilyenek például a magyar terelőfajták, ők hanggal terelnek, szemben a border collie-val, amelyik inkább testkommunikációval teszi ezt. Pumi, mudi, puli választása esetén tehát szembe kell néznünk azzal, hogy genetikai okokból többet ugathat, mint mások. Másrészt viszont bármelyik kutya lehet ugatós, ha olyan helyzetben van – fogalmaz a szakember. De vajon mi okozhat ugatást?

A tréner elsőként a területvédelmet említi, amely a védőösztönön alapul. Természetes, hogy a territóriumát védő kutya ugatással figyelmeztet. De ugat akkor is, ha megijed valamitől. Jelzi azt is, ha idegen ember vagy kutya közeledik a védendő területre. Nagyon gyakori azonban, hogy az eb unalomból ugat. –

Több módon kifejezheti az állat azt, hogy unatkozik. Van, amelyik felássa a kertet, a másik pedig folyamatosan ugat – mondja Hilda. Itt jön képbe a frusztráció témaköre. Ebben az esetben nem jut hozzá valamihez az eb, ami neki fontos.

– Ilyen lehet, amikor pórázon vannak és türelmetlenek, de szeretnének már tenni valamit. Ezt hívják frusztrációs ugatásnak – mondja a szakember, aki egy érdekes kutatást is megemlít, amely során a kutya ugatásának „minőségét” vizsgálták. Kiderült, hogy azok az emberek is tudnak különbséget tenni ugatás és ugatás között, akik sosem tartottak kutyát. Vagyis az eb érzelmi állapotát meg tudták különböztetni az alapján, hogyan ugatott.

– Az ugatás önmegerősítő viselkedés, tehát az, hogy ugat, az neki jó. Ilyen egyébként az ásás és a rágás is. Energialevezetésre, feszültségoldásra, kifejezésre használja – fogalmaz Hilda. Az ugatás azonban lehet önbizalomhiány, szocializálatlanság is, de okozhatja a gazda olyan személyisége, amellyel nem tudja biztosítani a kutya számára megfelelő magabiztos irányítást.

– Mindemellett sokan elfelejtik vagy nem tudják, hogy a kölyökkutyát is be kell vezetni az emberi világba, ami számára akkor sem természetes, ha évezredek óta velünk él. Meg kell neki adni a „kutyaságához” szükséges környezetet, mi pedig elvárhatjuk tőle, hogy beilleszkedjen az emberi élettérbe. Ehhez ismerni kell az ő igényeit, kommunikációját is.

Sokszor elköveti az újdonsült gazdi azt a hibát, hogy amikor ugat a kutya, akaratlanul is megerősíti ebbéli tevékenységében. A cukiskodó, kedveskedő kérdezősködés ilyenkor, hogy „Jaj, mit akarsz mondani, édes bogaram?”, vagy hogy „Nahát, mit szeretnél mondani?” és közben mosolygunk rá és megvakarjuk, bizony számára egyértelmű megerősítés. Ez az egyébként is benne lévő önmegerősítés mellett a gazdi részéről is bevésődést okoz. Ezért, azt javasolja a szakember, ha kedvencünk hajlamosabb az ugatásra, inkább tereljük el a figyelmét.

A szeparációs stressz szintén okozhat ugatást. Ebben az esetben forduljunk szakemberhez, javasolja Kozma Hilda, mert ez a legnehezebben feloldható probléma kutyáknál. – Ennek a problémának sokféle tünete lehet, éppen ezért különböző a kezelése is – mondja, de hozzáteszi: sokféle, interneten fellelhető tanács olvasható, például az, hogy ha elmegyünk otthonról, kapcsoljunk neki rádiót, adjunk neki valamit, amivel leköti magát: rágcsát, játékot. Ezek mind működhetnek enyhébb esetekben. Ahogy az is, ha fokozatosan távolodunk tőle, először csak pár másodpercre, majd pár percre megyünk ki a lakásból, s térünk vissza hozzá, s így, fokozatosan növeljük a távol töltött időt. De súlyos esetekben ez nem segít, ilyenkor trénerre van szükség, aki tudja, hogy az állatban súlyos pszichés károkat okozhat, ha hosszú távon, akár nyolc órán keresztül pánikol.

Első körben mit tehet a gazdi? – ez a fő kérdés.

– Vezessük le az energiáit, ha nincs eléggé lefárasztva. De ezzel vigyázni kell, mert a fizikai foglalkoztatás inkább csak edzi, erősíti a kutyát. A mentális fárasztás, stimuláció ugyanolyan fontos. Ebben benne lehetnek számára izgalmas gyakorlatok, de vásárolhatunk neki környezetgazdagító eszközöket is, olyan logikai, elmeélesítő játékokat, amelyek gondolkodásra serkentik a kutyát. Vannak erre nagyon hasznos eszközök, szimatolós játékok, amelyektől valóban jól lefárad szellemileg is. A tárház széles: jó ötlet a szimatszőnyeg, a tölthető kong, amelybe élelmet lehet rakni, s le lehet fagyasztani, hogy minél tovább lekösse magát vele a kutya. A lényeg, hogy ne a lakásban adja ki az energiákat, hanem kint. A gazda távollétében pedig pihenjen. A gazda azonban – hangsúlyozza Hilda –, ha hazaér, foglalkozzon a kutyával, töltsön vele minőségi időt, ne csak eldobjon neki néhányszor egy botot.

– Az együtt töltött idővel erősebb lesz a gazda és a kutya közti kapcsolat, jobb lesz a kommunikáció és boldogabb az ember s a kutya egyaránt – teszi hozzá a szakember.