Frissen Fejérből

2023.01.29. 09:00

A kárókatonák háborúba mentek: Fejérben is drámai a helyzet

Jussunk már el oda, hogy a természetvédelem a víz alatt is folytatódjon, és a természetvédő ne csak madárvédő legyen: a víz alatt is van állatvilág, ahol rengeteg az élőlény, őket őshonosként ugyanúgy megilleti a védelem, mint bármely más állatot, mondja a horgászvezető. A kormorán, ez a tengeri madár felmérhetetlen károkat okoz Fejér vármegyében is, naponta (!) országosan akár 40 ezer kiló hal elvesztésével számolhatunk. Utána néztünk, miért.

Tihanyi Tamás

Annyit eszik, hogy némely meglőtt példány egyszerűen elsüllyed a vízben, más madarak nem tudnak felrepülni a súlyuk miatt

Fotó: Fekete Zsolt

– Nem csak nálunk Fejér vármegyében, vagy éppen a Balatonnál, de egész Európában óriási probléma a kormoránok jelenléte ­– jelentette ki Nagy Attila, a Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetségének társadalmi elnöke. A szervezet a Fehérvárcsurgói-, a Sárszentmihályi- és a Pátkai-víztározó, a Palotavárosi tavak, a Gaja-patak és a Sárvíz-Malom-csatorna, a Nádor-csatorna és a Duna egy szakaszának a vízkezelője. ­­– A faj a tengerek túlhalászata miatt szorult a szárazföldek belső részeire, és alapvetően tengeri madárként kezdett táplálkozni édesvízi területeken. Nagyon kevesen képesek felfogni, mekkora a madár kártétele, pedig kutatások alapján kimondható, hogy ahol még halásznak Európában természetes vizeken, a halászok és a horgászok együttes fogása nincs annyi, mint a kormoránok fogyasztása. Halőreink a vízterületeken különböző engedélyekkel rendelkeznek a kormoránok kilövésére, ezt mi rendszeresen el is végezzük. Megdöbbentő volna látniuk az állatvédőknek, milyen béltartalma van egy ilyen állatnak: a 40-45 centis süllőt, márnát probléma nélkül, egyben lenyeli. Gyakran találunk nagyon sok halat egy-egy madárban, annyit meg tud enni, hogy nem tud a vízről felemelkedni a benyelt halmennyiség miatt.  

Az egykori horgász világbajnok hozzátette, hogy a kárókatona igen intelligens állat.  

Okos madár, ezért elrepül onnan, ahol fellépnek ellene, de ezt nem mindenhol teszik meg. Aki nem veszi komolyan a veszélyt, rövid idő alatt mérhetetlen károkat lehet kénytelen elkönyvelni 
Fotós: Fekete Zsolt 

– Csapatban halászik, azaz a csapat tagjai láncszerűen beállva elkezdik a part felé üldözni a halakat, majd a csapat eleje, amelyik az üldözött halat eléri, nekilát táplálkozni. Ezek az egyedek ezután hátra húzódnak az üldözők hátsó sorába, és hagyják táplálkozni a következő sorban lévő társaikat. Mivel tengeri madár, az is nehézzé teszi az ellene való védekezést, hogy a 6-8-10 méteres mélység a tengeren a parti mélység legkisebb része, hozzászokott a 30-40 méteres merülésekhez is. A másik nagy baj vele, hogy rengeteg halat megsebez, összekaszál, ami egy téli pihenő halfaj esetében a betegségek melegágya, azaz rengeteg a másodlagos károkozás. A csőrével akkor is megsebesíti a halat, amikor már nem tud enni, ezért rengeteg olyan kárt okoz, ami nem függ össze a táplálkozásával.  

Durva állapotok, nemzetgazdasági szintű probléma 

Nagy Attila felidézte, hogy 20-30 évvel ezelőtt, amikor a kormorán a kipusztulás szélére került, védetté nyilvánították Európában. Ennek és a tengeri túlhalászatnak köszönhetően alakult ki a jelenlegi rendkívül durva állapot. Nálunk a kisebb méretű, illetve a hagyományosnak mondott nagyobb madár egyformán megtalálható.  

– A törpe kormorán védett, nem lőhető, de látjuk, hogy annak is olyan méretű csapatai jelennek meg a magyar vízterületeken, hogy át kell gondolni a szabályozást – folytatta Nagy Attila. – Hatékony védekezési módszert nehéz alkalmazni ellenük. Nyilván elsősorban nem elpusztítani szeretnénk, hanem lehetőség szerint elriasztani, de a madár annyira intelligens, hogy a gázágyút egy-két hét alatt megszokja, majd köszöni szépen, tökéletesen megvan mellette. De közben tönkreteszi a fészkelő területeket is. A fák ágaira üríti fehér színű, erősen maró béltartalmát, és ezzel teljesen kiirtja a növényzetet ott, ahol fészkel. Időben elkezdve az engedélyeztetési eljárást, meg lehet szerezni az adott vízterületekre a megfelelő számú kilövési engedélyt. Nagyon komolyan beruháztunk, fegyvereket, lőszereket, vízi járműveket, autókat vásároltunk, hogy egyáltalán elérhessük a madarakat, de ha csak egy vízhasznosító védekezik, csupán annyi történik, hogy néhányat kilövünk egy adott területen, a többi átrepül egy másik vízre. A Dunán, az ártereken könnyen el tudjuk zavarni a madarakat, ami nekünk kedvező, de ugyanolyan kárt okoz egy másik vízhasznosítónál. Azaz ha a többi hasznosító nem áll be a sorba, nem szerzi meg a megfelelő engedélyeket, eszközöket, nem vizsgáztatja le az embereit a fegyverek használatára, nem is lehet megfelelő az eredmény. Ráadásul bár nagyon hálásak vagyunk a minket segítő vadászoknak, azért enyhén szólva nem tökéletes a velük való együttműködés sem.  

Terepszínű ruhában, maszkban, fegyverrel próbálják megakadályozni a Duna Fejér vármegyei részén a természetkárosítást, amelyre a több száz kormorán képes  
Fotós: Fekete Zsolt 

A HOFESZ-elnök persze tudja: a mai világban, ahogy a horgásznak, úgy a vadásznak is kevés az ideje, érthető, ha inkább őzet vagy szarvast szeretne elejteni, nem pedig kormoránt. Pátkán például nem tudtak megegyezni a vadásztársasággal, nem járultak hozzá a kilövési engedélyhez, ezért felmérhetetlen károkat okoz a tározónál a madár. Nemzetgazdasági szintű problémáról van szó, anyagilag hatalmas a nagyságrend. 

– A tengereken kialakult anomáliák, a túlhalászat és a melegedő éghajlat miatt ennek a történetnek nem most lesz vége. Nálunk már ritkán fagynak be a vizek, a madár egész télen rabolhatja az egyébként lelassult halállományt. Ráadásul a kormorán nem az értéktelenebb halakat szedi ki a vízből, hanem az orsó alakú egyedeket, mert azokat tudja legkönnyebben lenyelni. Ezért eszi a fogassüllőt, a kősüllőt, a márnát, a csukát, ők vannak a legnagyobb veszélyben. Amikor már ezeket kizabálta, akkor kezdi el enni a gömbölyű halakat, először természetesen a pontyot, és aztán a többit. Jussunk már el oda, hogy a természetvédelem a vízszint alatt is folytatódjon. Egy természetvédő ne csak madárvédő legyen: a víz alatt is van állatvilág, a víz alatt is rengeteg az élőlény, őket őshonosként ugyanúgy megilleti a védelem, mint bármely más állatot. Nagyon örülnék annak, ha a vízi állatok ugyanazt a megbecsülést érdemelnék ki, mint a többiek.  

A Velencei-tó és a Dinnyési-fertő szerencséje, hogy a kormoránnak könnyebb táplálkoznia egy halastóban, mert ott sokkal nagyobb a halsűrűség, mint egy természetes vízben, sokkal kisebb energia-befektetéssel jut táplálékhoz. A Velencei-tóban pedig a ragadozók száma egyébként is nagyon lecsökkent az utóbbi időben.     

Édesvízi halfajok a kihalás szélén  

Bozai Zsolt, a Magyar Országos Horgász Szövetség velencei-tavi kirendeltségének halőri csoportvezetője látott már százas nagyságrendben kárókatonát a Gárdonyi-félszigetnél, Dinnyésnél, Velencénél is.  

– A Velencei-tavon nem engedélyezik a gyérítését, pedig többször is megpróbáltuk, egyelőre csak a riasztása lehetséges. De azzal nem lehet eredményt elérni, mert egyik helyről átmegy a másikra a madár. Szerencsére nálunk nincs fészkelő kolóniája, mint a Balatonon, de emlékszem, megtörtént, hogy az evezőspálya is tele volt velük: amikor felszálltak, átható halszag maradt utánuk.  

Fenyvesi László, a Duna-Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője sem számol be tömeges jelenlétről sem a Dinnyési-fertőn, sem a Velencei-tónál.  

– Legfeljebb ötven-hatvan lehet a számuk, ez elveszik a területen, és nincs fészkelőhelyük sem, valamiért nem szeretnek errefelé. Tény, hogy messziről kiszagolja, merre van nagyobb mennyiségű hal. Ha errefelé neki látnának lelövöldözi őket, a vadludak, a récék és a többi madár is elmenekülne. De a Velencei-tó és a Dinnyési-fertő egy nemzetközi egyezmény értelmében már negyven éve olyan terület, ahol a vízi madaraknak pihenő helyet, békét kell biztosítani.    

Rámszari Egyezményről van szó, ez az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi szabályozás. Az elmúlt század közepén minden addiginál gyorsabban pusztultak, sérültek az addig érintetlen vizes területek, s ez összefogáshoz vezetett. Egy iráni városban, Rámszarban írták alá az egyezményt, amelyhez hazánk 1979-ben csatlakozott és nálunk 29 vizes élőhelyre vonatkozik. Fejér vármegyében a Velencei-tó, a Dinnyési-fertő és a rétszilasi tóvilág szerepel a listán.   

A halevésre specializálódott kormorán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület leírása szerint széles elterjedésű faj, hét alfaja Eurázsiában, Afrikában, Észak-Amerikában, Grönlandon, Ausztráliában és Új-Zélandon él. Nálunk legnagyobb számban a folyók menti erdőkben, de sokszor önálló telepeken költ, fészkét idős fák ágvilláiba építi. Érdekesség, hogy a vízimadarak többségével ellentétben nincs faggyúmirigyük, tollazatukat nem tudják vízlepergető réteggel bevonni, ami így a víz alatt teljesen átnedvesedik. Ezért sokszor látható, ahogy a kárókatonák kinyújtott szárnyakkal szárítkoznak. „Ekkora halpusztító soha nem volt az édesvizekben, mint ez”, szögezte le Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet szóvivője az Euronews-nak egy olyan évben, amikor magyarországi számukat 60 ezerre becsülték. Tény, hogy a hatékony európai védelem miatt negyven év alatt negyvenszeres volt az állománynövekedés, miközben kétszáz év alatt a magyarországi halállomány a töredékére csökkent. Nem jobb a nemzetközi helyzet sem, hiszen a természetvédelmi szervezetek szerint az édesvizek élővilága az összes többi élőhelynél gyorsabban pusztul. A harminc kilogrammnál nehezebb édesvízi halfajok 94 százaléka pusztult ki, 1970 óta az édesvízi vándorló halak állománya pedig 76 százalékkal csökkent. Az édesvízi halfajok egyharmadát a kihalás veszélye fenyegeti. 

 Fejér vármegye vizeihez a tengerekről érkezik a madárfalka. Ez a gyűrűzött kárókatona Dániából indult útnak, ahol már lehalászták a tengert 
Fotós: Fekete Zsolt

Mintha egy ember 40 kilót enne naponta 

– A kárókatona az unióban védett madár – mondja Fekete Zsolt dunai halőr. – Nálunk furcsa a jogi státusza, mert nem védett, de nem is vadászható, csak riasztható és gyéríthető. Ez azért fontos, mert nincs olyan vadásztársaság, amelyik az általuk okozott kárt vadkár címen ki tudná fizetni. Téli időszakban legalább 35-40 ezer, de lehet, hogy még több érkezik Magyarországra, itt kitelelnek, majd tovább állnak. Ezek a jószágok, 3-3,5 kilós madarak képesek megenni a kilós, vagy annál is nagyobb halat. Többször megtörténik, hogy ha lövést kap, egyszerűen elsüllyed, mert a benne lévő halmennyiség lehúzza. Képzeljünk el egy száz kilós embert, akinek egy evésre 35-40 kiló rántotthúst be kellene tolni: ez azért kemény, de a madár simán nyeli ilyen arányban ezt a mennyiséget. Ahogy hűl az idő és esetleg befagynak a halastavak, ezek a madarak átszorulnak majd az élő vizekre, a Dunára, a Tiszára, a Balatonra, a Velencei-tóra, és ezresével, tízezresével garázdálkodhatnak. 

Fekete Zsolt, Fejér vármegye dunai szakaszának halőre ugyancsak kiemeli, hogy okos madár, még tanítható, idomítható is. Teljesen szervezetten halásznak több méter mélyen, hiszen az Északi-tengeren még 40 méteres mélységben is fogtak ki hálóval kárókatonát.  

– Száz-százötven madár megszáll ilyenkor nálunk egy vermelő területet, a mélyvízből kitolja a halat a sekélyebb vízterület felé, ahol szinte pezseg a víz, úgy nyelik őket. Olyan halakat, mint a védett kecsege, vagy a fokozottan védett magyar bucó és német bucó, amelyeknek százezer forint az eszmei értékük. Ezeket is egytől egyig felcsipegetik. A javát eszik, 80 százalékban a hengeres, orsós testű süllőt vagy kősüllőt. Ráadásul a ragadozóhal ostoba, nem rebben el, mint a keszegféle, hanem szépen ottmarad, s akkor a kormorán mindenféle erőlködés nélkül felszedi. A süllőnek ma már 5-6 ezer forint között mozog kilója, tehát az anyagi kár iszonyatos. 

Az édesvízi halak védelméről elfeledkeznek azok, akik ellenzik az egyébként európai oltalom alatt álló, nagyon elszaporodott kárókatonák gyérítését. A becsült anyagi kár hatalmas méretű  
Fotós: Fekete Zsolt 

Fekete Zsolt tudja, hogy az elmondottakért kap majd bőven támadásokat, de azért a nyugat-európai illegális migrációhoz hasonlítja őket: bejönnek az országba, jól érzik magukat, viszonzásul hatalmas károkat okoznak. ­A madarak némelyikén azonosítógyűrűket találnak a dunamenti halőrök. Mutatja a feliratokat: Finnország, Dánia, Svédország… Onnan jönnek például Ercsi mellé, ahol harminc-negyven méteres löszfalszakadékok, járhatatlan erdők, olyan mocsaras területek vannak, ahová nem lehet bemenni, vagy csak nagy nehézségek árán.   

– Nem üldözzük őket, inkább kifigyeljük, hol vannak és beállunk a fák alá három dimenziós terepszínű ruhában, maszkokban, jó sok lőszerrel, és jó eredmény, ha egy háromszázas csapatból harmincat kilövünk. Azt már megjegyzik ők is, keresnek másik helyet. Mennek a tavakra, de ha azok befagynak, az összes itt lesz és a Tiszán. Negyvenezer darab madár, naponta egy kiló hal: ki lehet számolni, ezek iszonyatos tételek. Egyedül Magyarország az, amelyik az unión belül riasztja és gyéríti, de ez sziszifuszi harc, mert okos és gyorsan tanul. Fejér vármegye élen jár a védekezésben, hat éve keményen üldözzük a madarat, ez észre is vehető a vizeinken. Vannak olyan szakaszok a Dunán Bács-Kiskun vármegyében, ahol ezt nem vették elég komolyan, és gyakorlatilag ki is zabálják 5-től 50 centiig a halakat a vízből. Sokan el vannak képedve, amikor onnan átjönnek hozzánk, hogy itt mennyivel gazdagabb a halfauna: hát igen, de mi teszünk is érte, üldözzük és zaklatjuk a madarat. Ha egy halastó gazdája ezt nem teszi meg, csak azért dolgozik egész évben, hogy elfáradjon.       

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!