A medve árnyéka, a pacsirta hangja

A tavaszjóslatok egyik legelsője és talán legnépszerűbbje február másodikára esik. A néphit szerint, ha az odújából kikecmergő barna medve meglátja az árnyékát és visszamegy, akkor hosszú lesz a tél. Ám ha borongós az idő és ezért nem ijeszti árnyék, akkor nem megy vissza – ami a hagyomány szerint annak a jele, hogy hamarosan vége lesz a télnek.

Nos, tekintve, hogy medve – most még – nem él a természetben a közelünkben, ezért ennek a jelenségnek a megfigyelésére általában az állatkerteket szokták célba venni az érdeklődők. De maci híján jó a borz is – mondaná a szólás, ha volna ilyen. Merthogy a néphit szerint ennek az állatnak a viselkedéséből is le lehet szűrni, milyen hosszú tél várható. Egyes népeknél a farkas, máshol pedig a mormota lett a tél hosszúságának megmondója. Ősi pogány ünnepeket idéznek ezek a néphagyományok, merthogy a tavaszvárás idején az aktuális totemállatokat – farkasokat, medvéket – is ünnepelték az emberek. A természet rituális megtisztulásához kapcsolódó szokások ezekben az érdekes – ámde meteorológusok által nem alátámasztott, nem igazolt – néphagyományokban élnek tovább.

De van egy kevésbé ismert magyarországi néphit is a tavaszvárás témakörében: a nálunk áttelelő, vagy éppen korán érkező mezei pacsirták hímjei a megfigyelések szerint február 19-én, azaz Zsuzsanna napján szólalnak meg először. 

Ha ez megtörténik, akkor bizony már nincs messze a tavasz! Füleljünk hát a Zsuzsannák napján, hátha meghalljuk a tavasz üzenetét!