A Dinnyési-fertő jó állapotban várja a tavaszt

– Remekül sikerült abai programunk – számolt be a történtekről Fenyvesi László, a Duna–Ipoly Nemzeti Park környezeti nevelője. 

– A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Fejér megyei csoportjának kezdeményezésére, az abai Attila Király Gimnázium bevonásával a községben sok helyen helyeztünk el madárodúkat elsősorban azért, hogy népszerűsítsük ezt a tevékenységet. Az oktatási intézmények környékén, a templomkertben, a Szent István-szobornál és más olyan helyszíneken, ahol általában az emberek megfordulnak, most már ott vannak a madárodúk. Ezt a munkát azért a diákokkal együtt végeztük el, mert így talán ez­után maguk is így tesznek majd otthonuk mellett. Majd amikor a fiókákat megjelöljük májusban, ismét elhívjuk magunkkal a település lakóit és az iskolák diákjait, hogy a gyűrűzéskor lássák, az odúk nem csak dísznek voltak kint. 

Fenyvesi László az őrzője a Madárdal tanösvénynek, amely a Dinnyési-fertő élővilágát hivatott bemutatni az érdeklődőknek. Vajon az a terület is megsínylette a tél nélküli telet, a többéves aszályt, mint a Velencei-tó? 

– A Dinnyési-fertő mindennek ellenére biztatóan néz ki, mert vannak alternatív vízpótlási lehetőségei – vonta le a következtetéseit a szakember. – Például az agárdi tisztított szennyvizet is fel tudjuk fogni, egészen addig, amíg nagyon jó a minősége. Van annyi víz, hogy bizakodóan várhatjuk az év további részét. A Velencei-tó is töltődik, ám biztos, hogy ott most még nagyon sok víz elférne, hiszen jelenleg körülbelül egy méternél áll a vízszint, de még hetven centi hiányzik. A fertőn több madárcsoport számára jó fészkelőhelyet tudunk biztosítani: én úgy tapasztaltam, hogy a madaraknak nem okozott gondot az időjárás, az, hogy ilyen kevés volt a csapadék. Nagyon sok vadludat láttunk vendégül, most már lassan indulnak visszafelé az északi lúdcsapatok. Érdekes tapasztalat, hogy az elmúlt időszakra olyannyira gyakran jellemző viharos szelek bizonyos területekről szinte kisöpörték a kisebb madarakat. Ezért aztán olyan helyet keresnek, ahol összegyűlhetnek: szándékosan mi is ilyen szélvédett zugokban etetjük őket, ahol tömegével gyűlnek össze, mert tudják, hogy számukra ott biztonságosabb. 

Fenyvesi László nagyon sok programot szervez. Szombaton a rácalmási szigetet járták be, ragadozó madarak fészkeit térképezték fel: ez ilyenkor könnyen megy, hiszen nincs még lomb a fán. A soron következő szombaton is lesz egy túra a Dinnyési-fertőnél, ismét a sasokat veszik számba: legutóbb a megyében 26-28 példányt sikerült összeszámolni. De egyúttal számba vették az összes ragadozó madarat is, csak a fertőnél közel száz ragadozót láttak egyetlen napon. Egészen a seregélyesi nagy lucernaföldekig szívesen vadásznak az ölyvek, vércsék, rétihéják. 

– Bizonyos fajoknál egyértelműen növekedés látszik, ilyen például a barna rétihéja, közel negyvenet számoltunk össze a Velencei-tó nádasaiban – tette hozzá a természeti nevelő. Akit arról is kérdezek, mit szól ahhoz, hogy az idei szavazás szerint a zöld küllő lett az év madara. 

– Sok példánya él felénk, de gondot okoz a fajnak, hogy minden olyan fát kivágnak, amelyik egy kicsit korhadt, ezért településeink határán jellemző a megjelenése. Ott, ahol régi fák élnek: ilyen például a székesfehérvári Sóstó természetvédelmi területe. A homokbányánál például biztos, hogy költ, mert a hangya a legkedvesebb eledele, nyolcvan-kilencven százalékban azt eszi. Piros a feje, zöld a háta, még egy kis fehér is van rajta: tényleg azt lehet mondani, nemzeti színű madár, egy nagyon szép harkályféle.