Telet átvészelő apróságokat mutattak be a pákozdi arborétumban

Finom kis hálót feszítettek ki szombaton a Pákozdi Pagony tava mellett a Duna-Ipoly Nemzeti Park (DINPI)  és a vadaspark szakemberei, hogy kiderítsék, milyen madárfajok éldegélnek a térség eme tájain. Staudinger István, a DINPI munkatársa, Kovács Norbert, a Pagony vezetője és Cserna Zoltán, „lelkes önkéntes” irányítása mellett fejtették le óvatosan a hálóról a belerepült madárkákat, s mutatták meg a köréjük gyűlt gyerekeknek, madárbarátoknak őket, mesélve róluk pár szót. Méricskélés, gyűrűzés és dokumentálás következett, majd pedig minden egyedi eset fénypontja: a szabadon engedés. A szombat délelőtt folyamán összesen hét faj 18 egyedét gyűrűzték meg, melyek között volt egy visszatérő „eset” is: reggel és a program végén is „behálózták” a szakemberek. De jó hír: csupa egészséges és életrevaló madárkát fogtak a Velencei-tó közelében. Az ezen az élőhelyen leggyakoribb fajok kerültek emberi kézbe: vörösbegyet, barátposzátát, feketerigót, széncinegét, kékcinegét, sárgafejű királykát, és rövidkarmú fakuszt csodálhattak meg az érdeklődők.

Nagy öröm volt például a sárgafejű királyka látványa. Cserna Zoltán örömmel mesélt róla: - A királyka Európa bizonyítottan legkisebb madara, mindössze 5 grammos. Még az ökörszemnél is kisebb. Kedveli a fenyőfákat, télen például a lakott területek fenyveseibe húzódik. A levelek alatt megbúvó apró rovarokkal próbálja átvészelni az ínséges időszakot – tudjuk meg, ahogy azt is: a cinegék tojói és hímjei - amelyek gyakori vendégek a madáretetőkön -, érdekes módon különböztethetőek meg egymástól: - A sárga, hasi oldalán végigfutó fekete csík a hímek lábánál kiszélesedik.

Kékcinegét is fogtak, amely szintén gyakori faj a madáretetőkön. Aki kékcinegét akar etetni, 28 milliméteres odúnyílást vágjon, aki pedig széncinegét, az 32 millimétereset – adja a tanácsot a szakember, hozzátéve, hogy ennek akkor van értelme, ha a nagyobb, konkurens fajokat akarjuk kizárni az odúból. Etetni viszont így, télvíz idején folyamatosan kell: - Télen gyakran behúzódnak a cinegék a megszokott odúkba, ott vészelik át a hideg éjszakákat, sőt, akár költhetnek is benne. Ezért is célszerű kirakni az odúkat ősszel. A feketerigónak pedig almát, főtt húst, rovarlárvákat tegyünk ki, ők azt szeretik – tette hozzá Zoltán.

Vörösbegy is kézre került szombaton, róluk érdemes tudni, hogy rovarevők, próbálnak lakóhelyükön áttelelni, de csak akkor, ha egész télen van számukra eleség. Ezért hívják őket – ha nem is vonulónak - de kóborló madárnak. - Nem tud átállni a mag táplálékra, így segíthetünk neki viszonylag magas fehérjetartalmú túróval, rovarlárvákkal az áttelelésben – javasolja Zoltán, hozzátéve, hogy ilyen a rozsdafarkú is.  

Igazi magevő madarakat nem is fogtak ezúttal, amiben talán közrejátszik az is, hogy nincs elég kemény tél, maradnak azok is, akik élelem híján „elkóborolnának” melegebb országokba. – Azért szoktak maradni, mert ha átvészelik a telet, nagyobb az esélyük a sikeres tavaszi költésre – mutat rá Zoltán. Hiszen akkor előbb tudnak jó területet foglalni.

Kis kecses madárka a rövidkarmú fakusz is, amely szintén áttelelő, rovarevő madár a környéken. Jellegzetessége, hogy szeret kúszni a fákon, mégpedig csigavonalban halad felfelé, így gyűjti össze a kéreg alatti rovarokat. Érdemes megfigyelni őket – akár a Pákozdi Pagonyban is!