Nagy segítségünk lehet a kertünkben a zöld küllő

Néhány hete hagytuk csupán magunk mögött az óévet, most pedig már szirmaikat nyitogatják az erősen ég felé törekvő hóvirágok. A nappalok hosszabbodása is igen jól érzékelhető, s ez alól nem vonhatják ki magukat az ezerarcú természet közszereplői, a madarak sem. A madárhangok ismerői a dobolások (harkályféléink zöme e módszert alkalmazva kommunikál fajtársaival) mellett jellegzetes, „klü-klü-klü-klü”-szerű kiáltozásokra lehetnek figyelmesek, és a vájt fülűek pontosan be is tudják azonosítani a hang okozóját. Igen, ő nem más, mint a 2022-es év madara, a zöld küllő. 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-től minden évben szavazásra bocsátva megválasztja azokat a madarakat, nemegyszer fajcsoportokat, melyekre abban az évben igyekszik ráirányítani a társadalom figyelmét. Ebben az esztendőben a szóban forgó zöld küllő nyerte meg a szavazást, maga mögé utasítva a kékbegyet, valamint a vörös gémet. A talán mindenki által köz­ismert mátyásmadár (a szajkót hívják más néven így) méretű zöld küllő, tudományos nevén Picus viridis, egy gyakorinak mondható harkályféle. Napjainkra körülbelül 16 ezer pár költ kis hazánk jelenlegi területén belül. Kedveli a ligetes erdőket, temetőket, nagyobb parkokat, ártéri erdőket, azonban az emberi közelségtől sem idegenkedik. A zárt erdőségeket kerüli. Rokonságában talán ő fogyasztja a legnagyobb számban a hangyák népes táborát, ezért van szüksége az otthonául szolgáló idősebb fák mellett a nem egy esetben emberi gondozás alatt lévő gyepterületekre, idősebb faállományú nagyobb parkokra. Többnyire akkor sikerül megpillantanunk, amikor egyik fától a másikig röppen a harkályok többségére oly jellemző hullámos módon. Ilyenkor van esélyünk megfigyelni zöld alapszínéből kitűnő sárgászöld farcsíkját is. Ha pedig a távcsövünket sem felejtettük otthon, jól látható, hogy a hímek fekete bajuszsávjába piros szín is vegyül, szemük fehérje csodásan világít, míg a fejtető mindkét ivar esetében csodás piros. 

Télen gyakran láthatjuk őkelmét a talajon, amint a fa­gyos földben vájkál erős, árszerű csőrével, melyből a hosszú és ragacsos nyelvével könnyűszerrel ki tudja vadászni a megdermedt hangyákat. A nyári rovartáplálkozása mellett ősszel csonthéjas gyümölcsöket, bogyókat, de mogyorót is fogyaszt. Állandó madarunk. Az öreg példányok szinte egész évben a költőterületen tartózkodnak, és ilyenkor, nemegyszer már decemberben, a hímek hangosan kiáltoznak. Mint tipikus harkályféle, maga ácsolja odúját, melybe a tavasz folyamán a tojó nemritkán kilenc tojást is rak az odú aljára. Fészek­anyagot nem hordanak, a tojások az odú alját borító forgácsokon nyugszanak. Védett! Pénzben kifejezett értéke 50 ezer forint. Nem csupán azért kell őt védenünk, mert egy csodás színfoltja a hazai madárfaunának, de számos olyan madárfaj számára is otthont teremt, melyek önmagukban nem képesek erre, de ők maguk is szorgalmas odúköltők, illetve fészkelők – ilyen például a szalakóta, a búbos banka vagy az egyetlen vonuló bagolyfajunk, a füleskuvik, hogy a „szegény ember kutyájáról”, a seregély­ről se feledkezzünk meg.