Frissen Fejérből

2021.09.13. 15:30

Magyar Ezüst Érdemkereszt a jussa az elhivatott galambtenyésztőnek, Bárány Istvánnak

Úgy véli Bárány István galambtenyésztő, a Magyar Ezüst Érdemkereszt, melyet az augusztus 20-i ünnepségen vehetett át az agárminisztertől, nemcsak munkájának és kitartásának, de az őt körülvevő elhivatott csapatnak is köszönhető. A székesfehérvári bukógalamb fajtájáért igen sokat tett: megőrizte a gén­állományát és megszerettette az emberekkel.

S. Töttő Rita

Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

– Volt egy nagybátyám, aki gyerekkoromban megszerettette velem a galambokat. Pár éves voltam, amikor már vitt magával postagalambászni. Általános iskolás és középiskolás koromban galambásztam, majd amikor már építhettem egy kis házat a Feketehegyen, az első, ami kész volt, a galambház – emlékezik vissza István, aki azóta is szüntelenül népszerűsíti a galambokat. Közben nyugdíjba vonult, 45 évet dolgozott vízügyi, környezetvédelmi, majd természetvédelmi területen.

Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

– Budapesten, egy kiállításon tette fel a nagy kérdést egy öregúr: na és mi van a székesfehérvári bukókkal? Hazajöttem hát, elkezdtem érdeklődni a témáról, s így tudtam meg, hogy néhai Léhner Ignác élete végéig tenyésztette e fajtát. Mellette Osztotics Ferenc volt az, akinek a fajta sokat köszönhet. Hoztam tőlük pár galambot, s belekezdtem a fajta kutatásába. Mivel egy fajta kialakulásához 100-150 év is kell, a fehérvári bukó már az 1700-as évek végén, 1800-as évek elején jelen kellett legyen ahhoz, hogy egy hasonló galambot ábrázolhassanak egy német könyvben 1886-ban. 1925-ben egy magyar könyvben pedig fehérvári bukóként említik ezt a fajtát.

Székesfehérvári bukógalambjai társaságában Bárány István: „Olyan hobbi ez, amit szinte tökéletesen kell végigcsinálni”
Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

Bárány István közel háromszáz cikket írt a magyar galambfajták kapcsán, társ­szerzőként, szerzőként pedig több galambász témájú kötetet jegyez. Ez számára olyan hobbi, amit roppant komolyan vesz. Ebben azonban nem volt egyedül. A 80-as években sikerült összehozni Fehérváron egy olyan csapatot, amelynek közös erőfeszítésével, 1990-re ismét elismertették a fajtát. Segítségére volt ebben többek között Szegfű István, Tóth János, Radics István és Gazdag István. Azóta pedig egyre népszerűbb a fajta. Azért is lehet így, mert ez a galamb még sokat megőrzött természetességéből, ami azt jelenti, hogy repül, gond nélkül költ, a fiókáit felneveli – ami manapság már nem mondható el minden fajtáról, köszönhetően a túltenyésztésnek. Specialitása pedig repülés közben válik nyilvánvalóvá: merthogy a levegőben hátrafelé fordul egyet és átbukik. Ennek idegrendszeri okai lehetnek, véli István, hozzátéve, hogy szerinte megeshet, így téveszti meg a ragadozókat.

Fotó: S. Töttő Rita / Fejér Megyei Hírlap

A Magyar Ezüst Érdemkereszt kapcsán pedig hangsúlyozza: – Ezt az elismerést egy csapat munkája nélkül nem kaphattam volna meg, mert akik mellém álltak, elhitték, hogy ez fontos, végigcsinálták velem együtt, ugyanolyan elhivatottak. Amikor elkezdtem a galambászatot, eszembe sem jutott, hogy valaha is ilyen elismerésben részesül – na nem a személyem, hanem ez a hobbi! Hálás vagyok azért, hogy a kis­embereket, az ő munkájukat is elismerik.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!