Aba, az egyetlen

Székesfehérváron jelenleg egyetlen vakvezető kutya tevékenykedik. Korábban voltak vagy hatan, de gazdáik elhagyták a várost, máshova költöztek, egyes ebek pedig kiöregedtek a munkából, s valahol vidéken, új családjuknál töltik jól megérdemelt pihenőéveiket. Tehát napjainkban egyedül Aba, Szokó Zsolt, a Lárke Egyesület elnökének vakvezető kutyája az egyetlen ilyen a királyok városában.

Zsolt és Aba hat éve elválaszthatatlanok. Ma hazánkban mintegy 110 vakvezető eb dolgozik, de az igény ennek többszöröse. Fotó: Kocsis Noémi

Aba Alabama államban látta meg a napvilágot, s ennek rövidített elnevezését viseli. Egy magyar szerzetes hozta hazánkba az okos, élénk labradorkölyköt. Zsolti előző, harmadik vakvezető ebe akkor már igencsak közeledett a nyugdíjas kora felé, igen sürgősen keresni kellett egy utódkutyust. A vakvezető kutya ugyanis nem használható haláláig – aktív idejében annyit dolgozik, hogy tízéves kora után egyszerűen kegyetlenség lenne nem áthelyezni egy befogató, számára nyugodt „nyugdíjas" éveket biztosító családhoz, mondja Zsolt. Mikor az előzőnél, Rikinél érezte, hogy fárad és csökken a teljesítménye, rögtön leadta az igénylést egy új vakvezető kutyára.

Egy okos kutyával már másfél éves korában elkezdenek ilyen irányban foglalkozni. Az fontos, hogy mindig a kutyához választunk gazdát, nem fordítva. Zsolt és Aba Budapesten kezdtek trenírozni, több hétbe telt, mire összeszoktak, majd levizsgázhattak.

Aba reggel hat felé talpon van, kikéredzkedik. Zsolttal szinte egész nap mozognak. elbuszoznak a város másik végében lévő egyesületi irodába, gyakran mennek Budapestre. Nagyon ragaszkodó, imádja a gyerekeket, az utazást – de az igazi gyengéje a torkoskodás, így enni előtte nem nagyon lehet. Imádnivaló kutya, de már ő is kilencéves... Az elválás mindig krízis, fogalmazza meg Zsolt.

– Mintha a szerelmét vesztené el az ember...De a pihenést ők is megérdemlik.