Lélekmelegítő regélő nemezek Abáról

A nemezelést már általános iskolás korában kipróbálta, és az alapjait is megtanulta, de komolyan tizenegy éve kezdett el vele foglalkozni a Guzsalyas Alapítvány sepsiszentgyörgyi kézműves táborában. Nádudvarra azért iratkozott be, mert érezte, hogy a nemezelés egy életen át tartó tanulás és szenvedély lesz az életében, valamint, hogy a megszerzett tudását a tanításban kamatoztathassa. Mestereire – Benkő Éva, Árvai Anikó, Vetró Mihály, Nagy Mari és Vidák István – jó szívvel és hálával gondol.

Katalin a Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa (2016. augusztus) (Fotó: Józsa Balázs)

Józsa-Szaka E. Katalin nemezmunkáit legutóbb – idei önálló székesfehérvári kiállítását követően – a Fejér megyei amatőr néptáncegyüttesek nyolcadik minősítő fesztiválján és találkozóján csodálhattuk meg decemberben a Sárvíz művészeti iskola dísztermének aulájában.

Csodálatos kelmék, szép viseletek, praktikus kiegészítők, díszes ékszerek, puha papucsok, fára kúszó, rejtélyes lények – sajátságos, egyedi Katalin nemezvilága. Úgy mondja: az anyag szétválik, hogy újra összeálljon. Lenyírják a birka gyapját, a nemezművesek meg újra egyesítik valami nemes szépséggé.

Kultúránk és gyökereink. Sajátságos, egyedi Katalin nemezvilága (Fotó: V. Varga József)

Katalin Abán, az Atilla Király Gimnázium, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában tanít angolt és nemezkészítést. Amint aláhúzza: azon szerencsés tanárok közé tartozik, akik nemcsak álmodoznak egy ideális iskoláról, hanem azt meg is valósíthatják. Egyik hangsúlyos programja az iskolának a művészeti oktatás, azon belül is különösen a népművészeti oktatás (néptánc, népzene, fafaragás, fazekasság, bőrművesség, szövés és nemezelés). A nemezkészítés szakköri és tantárgytömbös formában, valamint projektek keretein belül valósul meg.

– Iskolánk egyik nagy, ránk ruházott feladata egy több mint százéves kazak nemezsátor őrzése és felújítása – meséli Katalin. – A sátor néhai Sudár István tulajdona volt, halála után édesanyja adományozta nekünk a sátrat, hogy vigyázzunk rá. Mára elég rossz állapotba került, de szép és megtisztelő feladatnak érezzük a felújítását, amelynek évről évre apránként igyekszünk eleget tenni a diákjainkkal.

Pályázatokra és megrendelésekre dolgozik, de sokat nemezel szerettei és saját részére is. Férjével rendszeresen nemezelnek a családjukkal és a barátokkal együtt, mert a nemezelés egyik legnagyobb értékének közösség összekovácsoló erejét tartja a Fejér Megye Népművésze- és Gránátalma-díjas nemezkészítő, a Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetés birtokosa.

Fontosnak tartja a szakmai megmérettetést, hiszen egy-egy pályázat, vagy zsűrizés alkalmával komoly szakmai bizottság értékeli a munkáit. Ezek azok az alkalmak, amikor fejlődni tud a kapott kritikák alapján, mind az alkotásban, mind pedig a tanításban. Munkáit rendszeresen zsűrizteti a Hagyományok Házában. Rendszeresen tart játszóházat és kézműves foglalkozást, tanfolyamot gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Diákjaival együtt 2015-ben arany minősítést kaptak nemez takarójukért a Fehérvári diáknapok kézműves pályázatán. Ugyanabban az évben az Országos ifjúsági népi kézműves pályázaton első helyezést értek el tanítványai.

– A Törökországban eltöltött évek alatt és hatására kezdtem el érdeklődni a keleti kultúrák és népművészetük iránt – tekint vissza középiskolás és kezdő egyetemista éveire Katalin. – S ugyanekkor vált fontossá számomra a saját kultúrám és gyökereim. Itt kezdtem el felfedezni a magyar népművészet keleti gyökereit, és hazatérve merültem el saját népművészetünkben.

Törökhonba 2010-ben tért vissza hatod magával egy tanulmányi útra, Vetró Mihály vezetésével. Új arcát ismerte meg az országnak, nemezes- és kártoló műhelyeket, múzeumokat jártak be az Égei-tenger vidékén kutatva az élő nemezelés művészetét.