Csak magára figyelt Kovács Sarolta

A férfiak szombati viadalán a BHSE 37 esztendő versenyzője, Marosi Ádám a hatodik helyen végzett, míg Kasza Róbert (KSI) a 26. lett. Az olimpiai bajnoki címet a 2019-ben Budapesten vb-ezüstérmes brit Joseph Choong szerezte meg, az egyiptomi Ahmed Elgendi, és a koreai Dzsung Vung Te előtt.

A világbajnoki címvédő, 2012-ben olimpiai bronzérmet szerző Marosi olimpiai pontszerzése is megsüvegelendő, de Kovács Sarolta harmadik helye szívet melengető, komoly hőstett.

„Ez a karrierem legszebb pillanata” – jelentette ki a 30 esztendős fehérvári lány a pénteki verseny után. Kovács Sarolta térdét a tavasszal műtötték, majd miután nem kapott időben vérhígítót, trombózis alakult ki a vádlijában. „Így két hónapig nem tudtam edzeni és készülni. Ezért van az, hogy ezt lelkileg sokkal nagyobb sikernek élem meg” – mesélte az MTI-nek Kovács Saci, aki hozzátette, hogy ebben a rendkívül nehéz időszakban sokat segített neki a mentál trénere, az ágyban fekve csakis mentálisan tudott készülni. Bár edzeni nem tudott, de elment társaival az edzőtáborba is, hogy legalább magába szívja az ottani levegőt.

No és rengeteget beszélgetett. Persze, Saci csacsogni is kiválóan tud, de az olimpiai éremszerzésben Athén bajnokával folytatott diskurzusok is segítették.

– Nem is tudom elmondani, milyen érzés végigszurkolni, végigélni, látni, hogy miket csinált, miket nyújtott, milyen eredményeket ért el. Amit lehetett, mindent megtett ezért a bronzéremért – fogalmazott Vörös Zsuzsanna, 2004 olimpiai aranyérmese, a Volán Fehérvár szakosztály-igazgatója. – Sok mindenen ment keresztül, ezt nem lehet felülírni. Nagyon kiegyensúlyozottan versenyzett. Megbeszéltük, hogy miként kell lépésről-lépésre haladni, miket kell megtennie azért, hogy elől maradjon. Saci maximálisan megtett mindent, véghez tudta vinni azt, amit előre megbeszéltünk. A rangsoroló vívás után arról beszélgettünk, hogy egy kicsit talán elkeseredett azért, hogy két-három tust otthagyott a páston. De mondtam neki, hogy nem kell kétségbe esni, mert pontosan ott zárt, amit előre elterveztünk: végezzen az első hat között a vívás során. Mert ez kell ahhoz, hogy versenyben maradjon, és tovább tudjon lépni. Ötös holtverseny volt a vívás során, vagyis a hatban volt, s figyelmeztettem: „Figyelj, Saci, innen Te már csak nyerhetsz! Senki nem tudta volna véghezvinni azt a talpra állást, amit Te megcsináltál. Ott vagy az olimpián. Ezt az erőt senki nem veheti el Tőled soha. Csináld a dolgod, senkivel ne foglalkozz, csak magadra figyelj!”

Az immár harmadik olimpiáján szereplő Kovács Sarolta pedig ment előre. A bronzéremig.

– Sok tapasztalat van az ő háta mögött is, az én hátam mögött is. Azonban azt, hogy miként kell felállni egy trombózisból két hónappal az olimpia előtt, azelőtt a verseny előtt, amire már öt éve készült – ebben senkinek nem volt rutinja – mondta Vörös Zsuzsa. – Saci is sokat beszélt pszichológussal, én is próbáltam átadni, amit én éltem meg az olimpiákon, és így terelgettük a gondolatokat a legjobb irányba. Sokat beszélgettünk arról is, hogy mi várhat rá Japánban, s hogy tudja majd hasznosítani azokat a benyomásokat. Kiválóan el tudta ezeket rendezni magában, s így lett ebből egy gyönyörű bronzérem.