Olimpia2020

2021.08.03. 14:58

Berecz Zsombor: Nem láttak nálam boldogabb ezüstérmest

A finn hajóosztály utolsó olimpiai futamát megnyerő vitorlázó a fiatalok képzésére koncentrálna a jövőben.

NEDELYKOV TAMÁS

Forrás: Tumbász Hédi

Amint arról korábban már beszámoltunk, Berecz Zsombor ezüstérmet szerzett a finn hajóosztályban a tokiói olimpián. Az éremfutamot megnyerő magyar vitorlázó az interjúzónában a Nemzeti Sport kérdéseire is válaszolt, és elmondta, a fiatalok képzésére koncentrálna a jövőben.

– Berecz Zsombor olimpiai ezüstérmes. Ízlelgeti már?

– Szerintem még nem láttak nálam boldogabb ezüstérmest – válaszolta az interjúzónában a magyar újságírók gyűrűjében a friss ezüstérmes. – Beérett a sok munka, és megérte az a sok áldozat, amit hoztam, és hozott a családom, hogy most itt lehessek. Nemcsak magam miatt örülök, hanem az engem támogatók miatt is, bebizonyosodott, hogy jó helyre tették a bizalmukat.

– Mi volt a taktika az éremfutamra?

– Egyszerű erre azt válaszolni, hogy nyerni akartam, de tényleg így volt. A magam részéről mindent megtettem, onnantól kezdve a többieken múlt, hol érnek be. A brit nagyon szépen feljött a végén, és bebiztosította az aranyérmét.

– Mennyit lehetett érzékelni futam közben a mögötte zajló helyezkedésből?

– Éreztem, hogy közel vagyunk, nem kellett nagyon messzire nézni ebben a szélben. A start után a brit saját döntése volt, hogy visszafordult, mert azt hitte, kinn van a rajtvonalon, de utólag kiderült, feleslegesen tette. Egy fél másodpercig én is elgondolkodtam rajta, de tudtam, hogy akkor elúszik minden esélyem. Általában ilyenkor óvatos vagyok, de most jól döntöttem.

– Ezúttal sikerült eltalálni a megfelelő oldalakat a bójáknál?

– Igen, jól olvastam a pályát, a sebességem azonban nem volt annyira kiemelkedő, de ezt tudtuk a futam előtt, így különlegesen nehéz feladatom volt. Kerülnöm kellett a manővereket, amikor széllel szemben mentem, míg hátszélben meg tudtam, hogy jó vagyok, ezért biztos voltam benne, hogy nem fogok veszíteni.

– Érezte, hogy voltak olyan időszakok, amikor virtuálisan a nyakában lógott az aranyérem?

– Verseny közben egy más tudatállapotba kerülök, talán egyszer néztem hátra, utána rögtön visszatértem a saját versenyemhez. Csak arra koncentráltam, hogy behúzzam a futamot, mert csak így volt esélyem az első helyre. Ha csak egy tíz-húsz másodpercre is kihagyok, abból könnyen születhet rossz döntés.

– Hogyan emlékszik vissza a célba érkezése utáni pillanatokra, amikor még kérdéses volt, brit riválisa hányadikként zár?

– Azért az kemény lett volna, ha a hatodik vagy még rosszabb pozícióban végez. Örülök az ő sikerének is, megérdemelte, az utóbbi két évben egy elég komoly mélypontból kellett kijönnie. Lehet furán hangzik, de ő okozta most az olimpia meglepetését. Sem a világbajnokságon, sem az Európa-bajnokságon nem tudott villantani az utóbb időszakban, az olimpián azonban jó sebességgel tudott versenyezni, és nem mellékesen kiváló vitorlázó.

– Jelképes pillanat volt, ahogy a végén összeölelkeztek, és együtt borultak be a tengerbe.

– A finn egy különleges hajóosztály, érett férfiak versenyeznek benne, tényleg fel kell nőnie annak, aki eredményt akar elérni. Ha nem igazodsz a csapathoz, kicsinálnak, olyan, mint egy farkasfalka. Az olimpián sem volt olyan a mezőnyben, aki kicsit is kívülálló lenne. Ez egy jó társaság, melynek ez volt az utolsó tánca, innentől mindenki megy a maga útján. A verseny méltó befejezése volt a hajóosztály olimpiai történetének.

– Korábban bevallotta, ugyan sok óceánon és tengeren megfordult, a Balaton áll a legközelebb a szívéhez. Még mindig tartja?

– Abszolút. Soha többet nem jövök vissza ebbe az országba, egy percet nem akarok itt vitorlázni többet – válaszolta egy mosoly kíséretében. – Vannak helyek, amelyekről jó emlékeket őrzök, a mostani túlbonyolított olimpia, nem tartozik majd közéjük. Kezdve azzal, hogy mindennap egy tűzlépcsőn sétáltunk fel a hetedikre, úgy voltunk kezelve, mintha fertőző betegek lennénk. Hozzá kellett szokni a körülményekhez, de nem nyaralni jöttünk, hanem hogy elvégezzük a munkánkat, és ez sikerült.

– Merre vezet az útja az olimpia után?

– Nagy terveim vannak, most frissiben szeretném átadni a következő generációnak azt a tudást, amelyre az évek során szert tettem. Hiszek a magyar vitorlázás jövőjében, és hogy képesek vagyunk hasonló vagy jobb eredményekre, mint amit elértem a pályafutásom alatt. Ehhez az kell, hogy rendszerben foglalkozzanak a gyerekekkel, nekem ez elég későn jött az életembe. Ezzel együtt semmit nem változtatnék az úton, amelyet bejártam, az összes nehézségével és buktatójával együtt.

– Ez úgy hangzik, mint egy búcsú.

– Egy biztos, szó sem lehet róla, hogy még egy olimpiára felkészüljek. Elég sokat nélkülözött a családom, fontos éveket hagytam ki a gyerekeim életéből, itt az idő, hogy velük legyek, és élvezzem a mindennapokat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!